Ez a bejegyzés egy konferencián íródott (meglehetősen udvariatlan a gépen pötyögni amíg valaki más előad, de ki nem csinált meg ilyesmit?). Lettországban az ottani TI rendezésében kb. félszáz ember gyűlt össze, hogy az európai korrupció ellenes hivatalok, ügynökségek teljesítményéről eszmét cseréljen – civilek, kutatók, EU-s es tagországbeli hivatalnokok, a többség a frontvonalról. A konferencia eddig nagyszerű; sok volt a színvonalas előadás es az érdekes anekdota a kávészünetekben. Megtudtuk például, hogy a portugál politikusok – kormány es ellenzék egyaránt -- találékonyan úgy próbáltak maguknak a meglevőnél kevesebb transzparenciát megszavazni a pártfinanszírozásban, hogy a költségvetési törvényjavaslat végéhez csatoltak egy erről szóló rendelkezést, abban bízva, hogy az mindenki figyelmet elkerüli majd. (Nem jött össze.)

Zavaróbb volt, ahogyan a konferencia fő témájáról, az antikorrupciós hivatalok eddigi teljesítményéről esett szó. A hivatalok felállítása már önmagában is nehéz – annak az elismerése ez ugyanis, hogy egy országban a korrupció komoly probléma, es a meglevő szervek nem alkalmasak a megfékezésére – egy üzenet, ami mellé kevés kormány teszi a nevét. Ha mégis feláll a hivatal, utána számos kihívást kell legyőzni, ami a megszólaló szakértők szerint kevésnek sikerül. Elhangzott például Dél-kelet Európa viszonylag új hivatalairól, hogy ‘próbálkoznak’, de ‘látható előrelépésről egyelőre nehéz lenne beszámolni’. A térség viszonylag elismertebb hivatalai, mint a lett vagy a szlovén is a függetlenség es a hatékonyság időnként ellentétes célkitűzései között egyensúlyoznak. Mindkét ügynökség rövid fennállása alatt megélt legalább egy epizódot, amikor az épp hivatalban levő kormány megpróbálta eltávolítani, es idővel el is távolította az ügynökség munkáját “túl jól” végző elnökét. Portugáliában az ottani ügynökséget néhány éve nemes egyszerűséggel megszüntettek.

Mégis, a jelenlevők elkötelezettek az antikorrupciós hivatalok mellett – leginkább ‘nincs jobb ötletünk’ alapon. Ezzel az érvvel nehéz vitába szállni. Milyen tanáccsal szolgálnak mégis a tapasztalt antikorrupciós ügynökség megfigyelők? Ha a (politikai) körülmények szerencsés összejátszása lehetővé teszi egy hivatal felállítását, a függetlenségi garanciák es a meglevő intézményi viszonyokba való illeszkedés abszolút kritikus feltételek. Ezek hiányában a hivatalok csak a ‘piti’ korrupciós ügyek után mennek, míg a nagy halak továbbra is büntetlenül folytathatják sötét ügyeiket. Tehát, ha kis hazánkban egyszer újra előkerül egy hivatal ötlete (a hamvába halt Közérdekvédelmi Hivatal helyett), emlékezzünk, hogy “the devil is in the details”.