Első vállalati üdülésünk tökéletesre sikeredett! Már a terv jól hangzott: kétnapos balatoni vitorlázás a Tramontana fedélzetén. És az időjárás is kegyes volt hozzánk! Az idei nyár első két kánikulai napját egy legendás vitorláson tölthettük. Bár nagy hajós múlttal egyikőnk sem rendelkezik, igyekeztünk gyorsan felnőni a feladathoz: ha nem is fehér, de legalább sárga talpú cipőben léptünk a fedélzetre, akció esetén a kormánytól távol tartottuk magunkat, mert egy gyors mozdulat állítólag akár lábat is törhet és persze kellő áhítattal figyeltük kapitányunk, Jegenye minden szavát. A Tramontana és kapitánya rég összenőtt páros: ők ketten már mindent láttak és ennek tudatában, kellő nyugalommal, tapasztalattal és bölcsességgel figyelik a világot. 

Mi viszont izgalommal és rengeteg naptejjel vágtunk neki Badacsonynak. A spinakker, a csörlők, a mindenféle kötelek és vezényszavak közepette Ádám kollégánk lenyűgöző gyorsasággal ténykedett a fedélzeten, néhányan pedig a kormányrudat igyekeztünk uralni több-kevesebb sikerrel. A vitorlák mozgásával együtt az árnyék is folyton vándorolt, így legfőbb dolgunk a napos helyek felkutatása volt; az állandó helyváltoztatás során viszont újabb és újabb csodás réz alkatrészre, csavarni- és tekernivalóra bukkantunk.
A hétfői csönd és nyugalom remek alkalmat adott arra, hogy beszélgessünk és kicsit kiszakadva a mindennapokból jobban megismerjük egymást. Nem rohantunk, nem volt e-mail, csak néhány kósza telefon, így szinte zavartalanul bámészkodhattunk és élvezhettük a napot. Egyetlen aggályunk a zöld vödör volt, amit Jegenye mosdónak aposztrofált, de a módszer végül egészen jól bevált.

A badacsonyi vacsorát és pihenést követő reggelen kiruccanásunk egyetlen kulturális programpontja következett: Egry József festőművész képeiben gyönyörködhettünk. Történetünk érdekessége, hogy ideiglenes sofőrünk, aki érkezésünkkor a kikötőből fel-, majd a kedden a szállásról lefuvarozott bennünket, Egry feleségének leszármazottja. Vezetési stílusa, rozzant dzsipje mindenesetre feldobta a hangulatot.

A visszaút pompás keretbe foglalta a kirándulást. Ádámot felváltva most Péter kollégánk ügyködött a hajón, ahol már mindannyian egész otthonosan mozogtunk. Na, jó, este azért semmi kifogásunk  nem volt  a kocsi puha ülése és a légkondicionáló áldásos működése ellen, abban pedig egyetértettünk: isteni két nap volt a miénk.