Hamar kiderült azonban, hogy a hong-kongi mintára létrehozott hivatalok csak nagyon kevés országban életképesek vagy sikeresek, és sok helyen többet ártottak mint használtak. Ennek egyik oka az, hogy a Hong Kongban adott feltételek kevés kivétellel nem voltak reprodukálhatóak: az ICAC-nak hatalmas a költségvetése és politikai támogatottsága (ez nyilván könnyebben elérhető volt gyarmati, mint pártversengésen alapuló politikai környezetben), ami rendkívül erős nyomozati jogosítványaiban és abban is megnyilvánult, hogy módjában állt megkérdőjelezhetetlen „tisztaságú” szakembereket külföldről, jelen esetben Nagy-Britanniából importálni. A másik ok, hogy az ICAC létrehozásának konkrét, ésszerű oka volt, nevezetesen az, hogy Hong Kongban a korrupcióval teljesen megfertőzött rendőrséget megtisztítsák, miután többszörösen bebizonyosodott, hogy a szervezet erre maga nem képes. Az ICAC tehát a rendőrség rendőrségeként indult, aztán fokozatosan kiterjesztette tevékenységét más állami, és a az utóbbi időben egyre inkább magánszektorbeli szervezetekre is.

A hong kongi siker persze imponáló és inspiráló, de a rossz példákból is sokat lehet tanulni. Ahol a szervezet függetlenségét nem bástyázták teljesen körül, ott leginkább politikai boszorkányüldözések eszközévé vált, amelyet a mindenkori kormány ellenfelei lejáratására használt fel. (Érdekes, hogy a hivatalok általában az előző kormány tagjairól vizsgálódnak előszeretettel.) Ahol a hivatal „túl jól” dolgozott, mint legutóbb Dél-Afrikában vagy hozzánk közelebb Szlovéniában, ott jogosítványait, költségvetését megnyírbálták, vagy éppen, mint Kenyában, vezetőjét lemondtásra kényszerítették. Még ha optimistán úgy véljük is, nálunk ez nem történhet meg, számos veszélyt rejt magában az anti-korrupciós hivatal ötlete. Ha kevés pénzből, kevés emberi erőforrással gazdálkodik, csak várakozásokat ébreszt, amelyeknek aztán nem tud megfelelni. Ha a már meglevő szervek nem működnek együtt vele, vagy tevékenységeiket nem koordinálják, feleslegesen duplikál, forrásokat von el, vagy hasztalan hatásköri vitákra fecsérli maga és más szervek idejét.

Felmerül tehát a kérdés: miért is kell új hivatal? Ha a válasz az, hogy a meglevő szervek nem működnek jól, talán az okok keresésével kellene kezdeni. Mi nem gondoljuk, hogy hatékony rendőrség, ügyészség és bíróságok nélkül tovább lehetne lépni. De ha mégis lesz új hivatal, rendkívül fontos lenne, hogy függetlenségét a lehető legerősebb garanciák védjék, és kapjon feladatához elegendő pénzt, paripát és fegyvert. Egyébként nem érdemes belekezdeni. (Vissza az 1. részhez!)