Világetika

Austinban töltöttünk pár napot, ez Texas fővárosa. Sok napsütés, mexikói ételek, és jazz, jazz, jazz, mindenütt.

A látogatás fő témája az etika volt. Beszélgettünk üzleti hetilap főszerkesztőjével, aki egy kávét sem fogad el interjúalanyaitól, egyetemi professzorral, aki az oknyomozó újságírást már halottnak tekinti az USA-ban, és részt vettünk több szemináriumon, ahol nekünk kellett egy-egy etikai dilemmáról véleményt mondani.

A beszélgetések során szerzett tapasztalatok alapján mondhatnám azt, hogy minél szegényebb egy ország, annál alacsonyabbak az etikai elvárások. De valójában, az történik, hogy nekünk fogalmunk nincs arról, hogy szegény országokban milyen helyzetekben kényszerülnek az emberek felülírni az etikai szabályokat. Azt még könnyű eldönteni, hogy ha egy gyógyszergyár szponzorálja a kutatásomat, és a végén szeretné befolyásolni az eredményt, akkor erre nemet mondok, még akkor is, ha elvesztem a támogatóim sorából. Nekem még annak megítélése sem okoz nagy dilemmát, hogy mennyire etikus, ha egy gyár utcagyerekek alkalmazásával tudja megmenteni az adott település gazdaságát. Számomra a gyerekmunka nem elfogadható lehetőség, Rafat (Palesztina) azonban úgy látja, hogy ha ez a gyár egyben oktatja is környék gyermekeit, akkor a két rossz közül mégiscsak a gyerekmunka a kevésbé rossz. És azért gondolja ezt, mert sok ilyen helyzettel találkozik, nap, mint nap.

Andrés (Mexikó) és Wole (Nigéria) szemet hunynának a vesztegetések felett, ha életmentő segélyszállítmányok eljutásához lenne szükséges. Ugyanakkor azonnal elkezdenének dolgozni azon, hogy megtalálják, hol a hiba a rendszerben, és felszámolják a visszaélések gyökerét. Thammy (Dél-Afrika), az elvek embere: nem vesztegetünk soha, semmilyen körülmények között. Mert a vesztegetés tolerálása rövid távon lehet megoldás, de hosszú távon egyre költségesebb, és egyre átláthatatlanabb spirálba sodorja az országot. Persze, amikor megkérdezték tőle, mit tenne, ha tíz dollár kenőpénzért kaphatna ivóvizet a lányának, akkor csak azt tudta mondani, hogy nem tudja, mert az ő országában ilyen nem fordulhat elő.

Messzemenőkig egyetértek Thammy-val: a rövid távú gondolkodás az állam halála, és a nem etikus viselkedés tolerálása súlyosbítja a helyzetet. Ugyanakkor megértem Bassirout (Szenegál) amikor azt mondja, hogy ha csak súlyos, de nem halálos mellékhatású vegyszerrel lehet az azonnali halált okozó maláriaszúnyogokat irtani, akkor bizony azt fogják használni. Ha élet-halál kérdéséről van szó, nekünk embereknek, nehéz magasabb morális értékekhez ragaszkodnunk.

Szerencsére Magyarországon az etikai dilemmák nagy része nem élet-halál kérdéséhez kötődik, hanem rövid távú anyagi haszonhoz. Van, aki kevesebbel is beéri, például, a Schengen övezethez való csatlakozásunk előtt a nyugati határvonal vámosai nem betevő falatra, vagy életmentő agyműtétre, hanem jobb autóra „gyűjtöttek”. Az ilyen esetek megítélése nem lehet kétséges. A gazdaságnak nagyobb kárt okoznak azok a játékosok, akik egy-egy közbeszerzésen keresztül biztosítják saját maguk és pártjuk gyarapodását. De a gyenge etikai szintű vezetés által okozott legnagyobb kár mindig az ország morális színvonalának romlása, ami a már említett lefelé húzó spirálba vezet. Csak Thammy-t tudom ismételni: short-termism kills the state.

Otthon már hajnali öt van, tehát közeleg a főbíróválasztás újabb fordulója. Itt még csak este tíz, és az Oscar Gála vége, nagy örömömre régi kedvencem, Penélope Cruz is díjazott lett!!!

Szóval, van min izgulni, mert nagyon drukkolok a magyar parlamentnek, hogy képes legyen vezetőt választani az igazságszolgáltatásnak. Ha megint nem sikerül, akkor talán meg lehetne próbálni ezt a texas-i modellt, itt ugyanis két legfelsőbb bíróság van, egyik a civil, másik a büntetőügyekkel foglalkozik, hátha legalább egynek sikerülne vezetőt találni.

Fotó innen

Most, hogy megteheti már csak a segítésnek él, szegény gyerekeknek igyekszik minél több élelmet juttatni. Mindemellett szülővárosában létrehozta a Muhammad Ali Központot. Egy interaktív kiállítás, amiről mindenki hatalmas önbizalommal és mosolyogva jön ki, mert megérti, hogy az álmokat meg lehet valósítani. Életéről itt lehet többet olvasni.

Louisville-i látogatásunknak egyértelműen ez volt a fénypontja:) Most pedig indulunk a meleg Texasbaaaaa!!!!!

A lobbizásra vonatkozó szabályok lényege, hogy igyekeznek átláthatóvá tenni a különböző érdekcsoportokat képviselő személyek és a kormányzat közti kommunikációt. Tipikus elemei, hogy a) regisztrálnia kell a lobbistának, b) bizonyos időközönként jelentést kell készítenie a tevékenységéről, c) a kormányzati oldal szereplői csak regisztrált lobbistákkal folytathatnak tárgyalásokat egy-egy törvényről, és d) nekik is ugyanolyan időközönként jelentést kell készíteniük a lobbistákkal folytatott tárgyalásokról.

A nemzetközi gyakorlat a fenti kritériumok legváltozatossabb variációit mutatja, így a kiskapuk is mindig mások. Az Európai Unióban például önkéntes a regisztráció, Magyarországon pedig a civil szervezetek nem tartoznak a lobbitörvény hatálya alá. A legnagyobb buktató általában mégis a szankciórendszer hiánya, azaz mi van akkor, ha valaki lobbizik, de nem regisztrál, és/vagy nem készít jelentést? Nálunk otthon semmi nem történik, és említettem, hogy szövetségi szinten ezt az USA-ban sem sikerült megoldani.

Helyi szinten más a helyzet, hiszen itt mindenki ismer mindenkit. Találkoztunk egy, a Kentucky állam városainak szövetségét képviselő lobbistával, és bár nyilván vannak háttérben folyó tárgyalások is, állítja, hogy annyira ismer mindenki mindenkit, hogy nem nehéz nyomon követni, ki kivel tárgyalt. De a szankciórendszert ő sem ismerte.

Ami igazán érdekessé tette a beszélgetést, az Stacy hozzászólása volt, ő Barbados-ról jött. Egyszerűen nem fért a fejébe, mire jó a lobbizás, sőt, véleménye szerint éppen az alulról jövő kezdeményezések befolyása elől vágja el az utat. A nem professzionális állampolgári szerveződéseknek ugyanis általában nincs pénzük lobbistát fizetni (a lobbisták óradíja igencsak magas), viszont sokszor a helyi közösség számára rendkívül fontos ügyeket képviselnek. Ha a politika és a kormányzat csak a lobbistákat veszi komolyan, akkor fennáll annak a veszélye, hogy a szegényebb csoportosulások hangja nem jut el hozzájuk.

Elmélete beigazolódni látszott a 86/64 nevű csapat vezetőjével folytatott beszélgetésünk során. A 86 azt jelenti angol szlengül, hogy valamitől megszabadulni, ez a csapat konkrétan a 64-es úttól szeretne megszabadulni, és a többszintes ezerkanyaros kereszteződés bővítése helyett hidat szeretne, amivel megvalósulna egy körgyűrű a város körül. Van 11 000 támogatójuk, de igaziból nem tudják, mit kezdjenek velük, nincs kidolgozott tervük. A vezetőjük néha elmegy felszólalni Kentucky állam parlamentjébe, ahol inkább sajnálattal néznek rá. Fontos ügyet képvisel, mégsem veszik komolyan.

Persze, az más kérdés, hogy vajon mi zajlik a színfalak mögött, Andrés (Mexikóból) szerint a 86/64 vezetőjének ingatlanérdekei fűződhetnek a hídhoz. Szerintem, ha ekkora játékos lenne, akkor kicsit profibban végezné a dolgát. Az mindenesetre elgondolkodtató hogy normál munkaidejében plakátokat nyomtat, és cége a városháza megrendeléseiből is részesedik. A városházát pedig a polgármester vezeti, aki sokadik ciklusát tölti be, a lakosság népszerűnek, a 86/64 vezetője inkább nem transzparensnek tartja. Viszont a gimnáziumban osztálytársak voltak.

Oknyomozó újságíróknak remek téma:)

Hétfő ünnep volt, a Presidents Day, vagyis, az elnök napja. George Washington, aki az USA első elnöke volt, február 22-én született, Abraham Lincoln, aki a polgárháborús idők elnöke volt, február 12-én. A két szülinap összevonása február harmadik hétfőjében testesül meg, ez a Presidents Day.

Az ünnepséget Rolanddal (Kováts, a Freedom House Europe volt igazgatója, egy projekt kapcsán épp Washingtonban van) töltöttem, elmentünk megnézni a folyó túlpartján, Virginia államban a felvonulást. Nem gondoltam, hogy május elsejét idéző díszszemlébe fogunk csöppenni, de ennél azért valamivel hivatalosabbra számítottam.

Kisvárosi környezetet kell elképzelni, ahol a város apraja-nagyja csoportokba szerveződött, és felvonult. Voltak kisiskolás zenekarok egyenruhában, hatvanas bácsik hatalmas motorokon, vagy éppen bohócnak öltözve, és persze jópár George Washingtonnak öltözött figura fehér lovon. A kisváros igen gazdag muzeális korú autókban, majdnem minden csapatnak volt egy régi, de kiváló állapotban levő busza, autója, járműve.

Fotó innen

Kedd este pedig remek szabadidős programom vettünk részt, a Washington Wizards kosárcsapata játszott a Timberwolves ellen, egy hatalmas stadionban. Mint Rolandtól megtudtam, a csapat egyben Michael Jordan üzleti vállalkozása is volt. Tulajdont szerzett benne, eljött ide játszani két évre, felfuttatta a csapatot, aztán nem kis haszonnal továbbadta. Ez régebben lehetett, mert a játékosok nem az ő tehetségét juttatták eszünkbe, ennek ellenére nyert a csapat, képzelhetitek, milyen volt az ellenfél.

Félház sem volt a stadionban, de ettől még a show ugyanúgy ment. Fiúk nagy örömére végig voltak pompomlányok, lehetett ingyenpólót kapni, dobbantóról kosárra dobni és közönségtánccal kétszemélyes vacsorát nyerni. A mi helyünk sajnos nem volt túl közel a pályához, így ezeket a lehetőségeket nem igazán tudtuk kihasználni. Ettünk viszont sok kalóriát, ittunk sört szívószállal, szurkoltunk a csapatnak, és nagyszerűen szórakoztunk. Itt vannak a fényképek.

Ezzel a programmal búcsút is mondtunk a fővárosnak, ma Louisville-be repülünk. Kisvárosnak mondják, Kentucky államban van és a derbijéről híres. Eddig csak szövetségi szintű rendszerekkel ismerkedtünk, most meglátjuk, hogy az egyes államokban mit hogyan oldanak meg. Mint tudjuk, az államok szabályozása nagyon önálló, ezért mindenhol más módszereket alkalmaznak a számonkérhetőség és az átláthatóság biztosítására.

Az amerikai társadalom hagyományosan nyitott, ez a szemlélet átszövi a köz- és a magánszférát is. Az emberek büszkék az életükre, szívesen osztják meg másokkal azt, hogy mit tesznek. Épp ezért lepődtem meg, amikor az Állami Számvevőszék előadója azt állította, hogy a javaslataik 80%-át megvalósítják, és ezáltal sokat javul a rendszer. Valahogy azt gondoltam, nagyobb az önkritika a kormányzati oldalon. Szegényebb országokban dolgozó kollegáimtól tudom, hogy mennyire problémás a nemzetközi segélyek, köztük a USAID elosztása, ezért nem tűnt túl hitelesnek az itteni ÁSZ állítása.

Másnap a Transnational Crime and Corruption Center nevű kutatóintézetben voltunk, ahol egészen más képet festettek a nyitottságról. A központ vezetője szerint a Bush adminisztráció alatt hatalmas politikai nyomás nehezedett a kormányzati szervekre, köztük az ÁSZ-ra is. Ez itt furcsa, nem megszokott jelenség. Mesélt egy volt FBI alkalmazottról, aki azért mondott fel, mert túl sok honvédelmi visszaélésről gyűjtött adatot, főleg a guantanamoi fogolytábor kapcsán, és nem engedték, hogy tovább folytassa a munkát, vagy felhasználja az információt. És azt is elmesélte, hogy ez nem volt megszokott a Bush éra előtt, és nagyon várják, hogy az Obama adminisztráció alatt ez a politikai befolyás jelentősen csökken.

Nem sokkal később egy civil szervezettől (Public Citizens, fogyasztóvédelemmel és energikérdésekkel foglalkozik) hallhattunk arról, ők hogyan használják a nyitottsággal járó előnyöket. Az információszabadságról szóló törvény, a kampányköltések közzétételéről szóló szabályozás, valamint a lobbitörvény a fő fegyverük. Lenát Costa Ricaból lenyűgözte az információszabadságról szóló törvény, szerette volna tudni minden apró részletét. Engem nem annyira, a magyar szabályozás sokkal gyorsabban kényszeríti válaszra az állami szerveket. A kampányköltések közzétételének gyakorlata viszont irigylésre méltó. Rákérdeztünk a lobbitörvényre is, kiderült, itt se sokkal sikeresebb a végrehajtása, mint otthon úgyhogy ha esetleg valakiben felmerülne ezt a kérdést rendezni, ne az amerikai példát használja!

Ez Magyarországon még nem létezik, bár az Európa Tanács GRECO nevű csoportja sok éve kritizál minket érte. A lényege az lenne, hogy egyes, a közszolgálati léttel összefüggő etikai kérdésekben van kihez fordulni, ha dilemma merülne fel azzal kapcsolatban, hogy mi a helyes magatartás. Már ha egyáltalán felmerülne valakiben dilemma...

Az amerikai rendszer nem a legtökéletesebb a nemzetközi gyakorlatban, de a lényeget jól összefoglalja. Létezik egy etikai kódex, amiben a végrehajtó hatalomban dolgozók magatartásformáit szabályozzák. Az etikai kódexekben tipikusan tárgyalt területek, hogy milyen összegű ajándékot fogadhat el a közszféra alkalmazottja, milyen mellékállású tevékenységeket végezhet, ezért mekkora jövedelmet kaphat, összeférhetetlenségi helyzetek, munkahely utáni korlátozások.

Mondok egy példát. Legyek minisztériumi alkalmazott, és az a feladatom, hogy egy hazánkba települő autógyárral kidolgozom a szerződés részleteit. Köztisztviselőként az kell, hogy lebegjen a szemem előtt, hogy minél kevesebb kedvezményt adjak a cégnek, és minél több kötelezettséget rójak rá. A cég vezetője látja, milyen jó munkaerő vagyok, és állást ajánl náluk. Mit tegyek? Elmenjek az interjúra? Megmondjam a főnökömnek? Ha elfogadom az állást, ami egy hónap múlva esedékes, vajon ugyanúgy csak az ország érdekeit fogom nézni a szerződés kidolgozásakor? Valószínűleg, nem. Ki mondja meg, mit tegyek?

Ha az ember tisztességesen végzi a munkáját, sok ilyen helyzet felmerülhet, és jó, ha egységes ezek megoldása. Szövetségi szinten itt erre azt a megoldást találták ki, hogy minden minisztériumban és közintézményben van egy etikai tanácsadó, akihez a munkatársak bizalommal fordulhatnak. Nem ellenőr, nem felügyelő, nem közellenség, hanem abban segít, hogy a közszféra dolgozói a lehető legjobban végezzék munkájukat. Mindemellett létrehoztak egy Kormányzati Etikai Hivatalt (Office of Government Ethics), aminek az a feladata, hogy egységes útmutatást adjon az etikai kódex értelmezéséről.

Nálunk vannak helyzeteket, amikre nincs szabály (ilyen a fenti, ún. "forgóajtó jelenség"), de például arra nézve van, hogy milyen egyéb állást tölthetek be. Ha olyan témában tartok előadást egy konferencián, amivel munkaidőmben is foglalkozom, nem fogadhatok el érte pénzt. De mi van, ha egy hosszas előadás-sorozatra kérnek fel egy egyetemen, vagy egy cégnél? Itt már sokféleképpen értelmezhető a jogszabály, és nem egységes az alkalmazás. Így aztán az egyik minisztériumban elnézhetik, hogy az unokatestvérem Bt-jén keresztül számlázzak az extra munkáért, a másikban viszont megtiltják, hogy ilyen üzletbe belemenjek (bízom benne, hogy van erre is példa).

Az etikai tanácsadó arra való hogy ezeket a kérdéseket megválaszolja. Ehhez azonban meg kell érteni, hogy nem baj, ha vannak etikai dilemmáim. Sőt, normális munkafolyamatok mellett ez teljesen természetes! Ha már kételkedem, az azt jelenti, hogy szeretném tisztességesen, és jól végezni a munkámat.

Nem tudom, mikorra lesz olyan vezetés Magyarországon, amelyiknek elhiszik a közszféra dolgozói, hogy fontosak számukra az etikai szabályok, és azokat maguk is betartják. A felső szint példamutatása nélkül a rendszer a saját karikatúrájává fog válni, és többet árt majd, mind használ.

Pénteken a Federal Elections Commission nevű szervezetnél voltunk, ők felügyelik az elnökválasztások tisztaságát. A kampányok finanszírozása másképp zajlik, mint nálunk, cégek nem adhatnak pénzt, csak magánemberek, és minden hozzájárulásnak van egy felső határa. Mindemellett a kampányköltéseknek is van felső határa. Az kampányra összeszedett pénz nyilvános, az is beazonosítható, hogy ki mennyit adott. Sőt a jelöltnek kifejezetten kötelessége folyamatosan frissíteni az adatbázisát, minél közelebb vagyunk a választásokhoz, annál sűrűbben.

Magyar szemmel nézve az első automatikus kérdés az, hogy mi van, ha valaki nem vallja be, hogy hozzájárult egy jelölt kampányához? Például a kertjében barbacue-t tart, amire meghív egy-két politikust is. A hivatalos válasz erre az volt, hogy ilyenkor az ellenzék és a sajtó árgus szemekkel figyel, és ha nem találnak egy kampányeseményt szervezőt a donorok listáján, akkor abból azonnal hír lesz és visszaüthet.

Én annyira nem hiszek a hivatalos magyarázatokban, de nagyjából ugyanezt erősítette meg Eileen is, aki az egyik kísérőnk. Mindenesetre, tökéletes kampányfinaszírozási rendszer nincs, itt sem megy minden zökkenőmentesen. Barack Obama a múlt héten fogadtatott el a Congress-szel egy 787 milliárdos gazdasági mentőcsomagot, és a hétvégi Washington Postban már azt olvastam, hogy a republikánusok szerint ebből 25 md közvetve olyan cégeknek kedvez (tipikusan járműgyártásban érintettek), amelyek valamilyen módon az Obama-szavazó államokban fontosak. Itt cégek nem adhatnak pénzt kampányra,, meg pártoknak, magyarul tehát, Obama gazdsági mentőakciója keretében olyan cégeket részesít előnyben, amelyek az ő szavazóbázisának adnak munkát.

http://www.freefoto.com/

Régen voltam ekkora kontroll alatt. A program soán van ugyanis három kísérőnk, hivatalosan a nevük English Language Officer (ELO). Az a feladatuk, hogy biztosítsák hogy minden zökkenőmentes legyen, és mindenki mindenhol időben megjelenjen. Például, amikor Rafat Palesztínából nem jött egyik reggel az előadásra, szépen előkerítették. Ahhoz, hogy ők jól tudják végezni a munkájukat tudiuk kell, ki merre jár, nagyjából. Úgyhogy, ezt a new yorki kirándulást is szépen be kellett jelenteni.

Eileen, Veronica és Normand egyébként kedvesek, normálisak, nem telepszenek ránk. Hallotam azonban más csoportoktól olyan rémtörténetet, hogy az ELO egy hajcsár volt, és nem hagyta nyugton a csoportot, még az ilyen ünnepnapokon sem.

Nos ennyit innen a buszról, mindenki alszik, nemsokára a nyugis fővárosból megérkezünk pörgős Manhattanbe:)

Tegnap voltunk színházban, ez is a program része. Abraham Lincoln életéről szólt a darab, abban a Ford Színházban játszották, ahol lelőtték őt. A színházban a jegyszedők "Volunteer" azaz önkéntes kitűzőt viseltek. Tehát, ők olyan emberek, jellemzően idősebbek, akik szeretik a színházat, szívesen néznek darabokat, és szívesen segítik a Ford Színház munkáját.

Az, hogy én itt vagyok, szintén nagymértékben köszönhető az ország különböző államaiban élő polgárok önkéntes munkájának. A látogatásom célja, hogy megismerjem hogy számonkérhetőség és átláthatóság terén milyen gyakorlatokat alkalmaznak a világnak ezen a részén. A program főfelelőse a Külügyminisztérium, ahol a köztisztviselőknek nincs nagy rálátásuk arra, hogy pl. Kentucky-ban hogyan akadályozzák meg a szavazatvásárlásokat. Éppen ezért minden államban kapcsolatot tartanak egy civil szervezettel, amelyik összegyűjti az információt arról, hogy náluk kik a jó előadók, milyen érdekes gyakorlatok, intézmények működnek.

www.freefoto.com

A fenti szervezetek klasszikus alulról jövő kezdeményezések. Az állampolgárok úgy gondolják, hogy van kedvük megismerkedni más országokból jövő emberekkel, megvitatják, hogy kinél mi működik jól. Persze az még nem elég, hogy Uncle Joe (Józsi bácsi) szívesen megmutatja, hogy adnak ki visszaélésmentesen építési engedélyeket, valahogy erről a Külügyminisztérumnak is tudnia kell. Éppen ezért Uncle Joe, és a többiek, akik szintén úgy érzik, érdekes lehet, amit tesznek, létrehoznak egy civil szervezetet. Fizetnek tagdíjat, meggyőzik a környék cégeit, hogy támogassák az egyesületüket, pályáznak, és így összejön annyi pénz, hogy működtessenek egy kis irodát. Csütörtökön a seattle-i iroda egyik alkalmazottjával ebédeltem, tőle tudom mindezt.

Az iroda aztán összegyűjti azokat, akik szívesen áldozzák idejüket a külföldiekre. Egyrészt szakemberekről van szó, akik a cégüknél, hivalaukban vagy kutatóintézetüknél alkalmazott gyakorlatot osztják meg velünk, másrészt hétköznapi emberekről. Az utóbbiak vacsorára látnak minket vendégül otthonukban, lehetnek idősek fiatalok, gyerekesek, egyedülállók, néha elhívják a szomszédokat is, hogy még érdekesebb legyen.

Mindezért senki nem kap pénzt, azért teszik, mert hisznek abban, hogy a kommunikáció, a diplomácia minden felet gazdagítja, érdekesebbé, nyitottabbá teszi. We believe in diplomacy - mondta az Obama adminsiztráció új külügyminiszter-helyettese azon a bizonyos csütörtöki ebéden. És tényleg, úgy tűnik, nem csak a Fehér Házban, hanem sok más helyen is hisznek a diplomáciában.

Itt a választási rendszer egészen más, mint nálunk, viszont elég bonyolult.

Az amerikai "parlament" (Congress) kétkamarás, a felsőbb szint a Szenátus, az alsó a Képviselők Háza. 100 szenátor és 435 képviselő jut 300 millió emberre azaz, minden ötvenhatezredik lakosra jut egy parlamenti tag. Nálunk minden huszonötezredikre, hiszen megengedhetjük magunkank. A feladatuk ugyanaz mint nálunk: törvényeket hozni.

Ötven igencsak független államból áll az ország, minden államból két szenátor érkezik a Szenátusba. Őket az adott államban választják meg, hat évre, bármennyiszer újra lehet indulni. Ezzel a lehetőséggel élnek is, az átlagéletkor a felsőházban 63 év. Az alsóházban még magasabb (75), itt igen divatos újraválasztatnia magát az embernek. Márpedig gyakran kell ezzel foglalkozniuk, hiszen őket csak két évre választják, és nem az államokban, hanem a választókörzetekben. A választókörzetek határait tízévente húzzák meg, a lényeg, hogy mindegyikben kb. ugyanannyi ember lakjon. Ami New Yorkban tíz háztömb, az Coloradoban egy fél államnyi terület.

Államok és választókörzetek, 2008

A jelölteket nem pártok állítják, mint nálunk, hanem ha politizálni van kedvem, kivárom a körzetemben vagy államomban esedékes következő választásokat, megálmodom, melyik párt színeiben szeretnék indulni, szerzek 10 000 aláírást, és már jelölt is vagyok. A párttal nem kell egyeztetnem, szimpátia és esélylatolgatás alapján döntök. Kampányolok a szabályok szerint, és tegyük fel, megválasztanak.

Ha megválasztanak, akkor bizony abba kell hagynom minden eddigi munkámat, mert a képviselőség teljes embert kíván. Nem lehetek egyszerre polgármester és parlamenti képviselő. Sőt, az is kizárt, hogy államtitkár legyek egy minisztériumban, miközben a parlamenti előterjesztéseket kellene olvasgatnom naphosszat. Hillary Clinton most épp ezt teszi pepitában: a külügyminiszterségért mond le mandátumáról a Szenátusban.

Ha lemondtam az eddigi tisztségeimről, Washington DC-be költözöm, és képviselőként vagy szenátorként kezdek dolgozni. Jönnek elém a törvényjavaslatok, és ha szavaznom kell valamiről, akkor elgondolkodom azon, hogy az adott jogszabály mit jelent az én körzetemben/államomban lakók számára. Az intézkedés vajon előnyükre vagy hátrányukra válna? Ha a kérdés nem érinti külösebben az engem megválasztókat, akkor azon gondolkodom el, hogy az újítás jót tesz-e az egész országnak, vagy sem. Persze, itt is léteznek lobbisták, tehát a döntésem befolyásolható. A nagy különbség Magyarországhoz képest az, hogy nem várom a körtelefont a pártom titkárságától arról, hogy a pártom hogyan szavaz. Így könnyen előfordulhat, hogy ugyarról a kérdésről egy párttársammal egymással ellentétesen szavazunk.

Most csak a központi törvényhozókról írtam röviden, de minden államban megvan ugyanez kicsiben, helyi szabályok szerint. Ezen kívül van az elnökválasztáss, ennek a rendszere szintén nem egyszerű, de ide már nem fér, majd máskor írok róla. A lényeg, hogy akármelyik szintről is legyen szó, olyan a választási rendszer, hogy az ember nem a pártját, hanem a sajtát választópolgárait képviseli legjobb tudása szerint. Mert ha nem, akkor bizony legközelebb nem nagyon fogják újraválasztani.

Tegnap újabb kaland indult, ezúttal az Egyesült Államok szervezésében. Az International Visitors Leadership nevű programot arra találták ki, hogy a világ minden tájáról érkező szakembereknek bemutassák az adott szakterület amerikai gyakorlatait. Jót, rosszat egyaránt, és amit ebből tanul az ember, azt utána a saját hazájában kamatoztathatja.

A kirándulás tegnap kezdődött, amikor is komolyabb futás után Frankfurtban sikerült elérnünk a washingtoni gépet. A többes szám nem királyi, hanem Gyurival (Sántha) ketten jöttünk Magyarországról. Gyuri volt az Antikorrupciós Koordinációs Testület titkára, én meg az egyik civil tagja. A hagyományos felállás szerint ez két ellentétes oldalt jelent, de a gyakorlatban nagyon normális együttműködés alakult ki a tagok és a titkárság között. Aztán már nem nagyon volt titkárság, Gyuri azóta az Állami Számvevőszéknél kamatoztatja a tudását, a civilek pedig kiléptek az AKT-ból, de ez már más téma.

Szóval, megérkeztünk az USA fővárosába, és ma már részt is vettünk a tájékoztató napon. Egy 21 fős csoportot képzeljetek el, ami olyan színes, mint ez a Miró kép:

Joan Miró: Kert (innen)

Van itt cseh rendőr, costa ricai bíró, bosnyák kollegám a TI-tól, elefántcsortparti miniszterelnöki tanacsádó, jöttek Barbados-ról, Palesztinából, Mexikóból, de a legérdekesebb a listán mégis csak a kelet-timori gazdasági miniszter helyettes.

Délelőtt az Oktatásfejlesztési Akadémián (Academy for Educational Development) az intsruktorok elmondtak mindent, de tényleg MINDENT. Soha nem rágtak számba még tennivalókat ilyen részletesen. Most egy hetet itt leszünk a Washington DC-ben, aztán utazunk tovább mindenféle államokba. Mindenhol intézményeket, hivatalokat, cégeket látoghatunk meg, és az átláthatósággal és számonkérhetőséggel kapcsolatos tapasztalatokat fogják megosztani velünk.

A blog tehát mostantól március közepéig arról fog szólni, hogy mit hogyan oldanak meg itt az USA-ban, és mi történik velünk a tanulmányút alatt. Mielőtt elindultam, mindenki azt kérdezte, hogy találkozom-e majd az új elnökkel. Hogy ez senkinek ne okozzon fejtörést, leírom ide is a választ: nem szerepel a programban.

Aki be szeretne segíteni a TI munkájába, általában úgy képzeli, hogy majd kutat, gondolkodik, okosakat ír és mond. Mivel egy think-tank (is) vagyunk, természetesen nem irreálisak ezek az elvárások, de azt azért tudni kell, hogy még a legeslegzsenibb emberek és szervezetek esetében is sok háttérmunka van, ami nem annyira elvont, viszont annál hasznosabb.

Ezért minden tiszteletem azoké az embereké, akik a fenti filozófia szerint segítenek, azaz, ha idejük engedi, a munka típusától függetlenül, bármiben részt vesznek. Gergő (Böszörményi) például abszolúte ilyen, a pártfinanszírozásos tanulmánytól a maratoni futásig mindenre kapható, a héten a költöztetésben is besegített.

Már írtam, hogy lett egy irodánk, a Független Médiaközpont mellett, a Vas utcában, Ili (Móricz) segítségével. És most, hogy már van irodánk, átszállítottunk minden Transparency-vel kapcsolatos dolgot a lakásomból; ez főleg könyvek pakolását jelentette. Szerencsére elég kiterjedt és megértő a baráti társaságom, így kedden ötkor szépen fel is vonultak jópáran. Én késtem, mert kicsit elhúzódott a Hungarian Business Leaders Forum munkacsoportjának ülése, ahol az átláthatósági megállapodások magyarországi bevezetéséről gondolkodtunk.

Mintegy fél óra alatt lepakoltuk a könyveket Petya kisbuszába, és elindultunk a Kálvin tértől a Vas utcába. Csodálkoztam is, hogy milyen flottul megy minden, amikor egyszer csak lefulladt az autó, és aztán se kép, se hang, még az elakadásjelző sem működött. Mindez a Rákóczi úton, a buszsávban, este hat körül, nyilván nagy sikert arattunk. A káoszban egyszerre tolta mindenki a kocsit, szerencsére viszonylag hamar feltűnt, hogy a nagy lelkesedésben senki nem ült a volánhoz. Végül a motorháztetőt sikerült kinyitni, Matyi megpiszkált valamit, attól tartok meg is rázta az áram, és Gergő beindította a motort. Innen már, ment, mint a karikacsapás, felcipeltük a halom könyvet az elsőre, és végérvényesen szétválasztottam a magánéletemet és a munkahelyemet.

Ezúton is köszönet Andinak, Dettinek, Esztinek, Gergőnek, Istvánnak, Matyinak, Petyának és Zsoltnak, és egyúttal üzenem mindenkinek, hogy ezek a legmaradandóbb élmények, ezért érdemes néha kitekinteni a sok tudomány mögül:)

Ma reggel interjút adtam a HírTV-nek, és gondoltam, ennek kapcsán leírom, milyen is a sajtóval dolgozni. Mielőtt elkezdtem volna ezt a munkát, csak elméleti szintű ismereteim voltak, és főleg egy dologra emlékeztem: mindig legyen fő üzenete a mondanivalónak.

A médiával rengeteg kapcsolatunk van, együttműködünk párt- és kampányfinanszírozás ügyében, részt veszünk a Független Médiaközpont oknyomozó újságíró képzéseiben, egyedi eseteket továbbítunk újságíróknak, és persze, nyilatkozunk. Ez főképp az én feladatom, mert fontos, hogy egy archoz lehessen kötni a szervezetet.

Nem volt könnyű beletanulni ebbe a szerepbe. Az még viszonylag könnyen ment, hogy egy-egy ügyről kitaláljam, hogy mi legyen a fő üzenet, amikor beszélek róla. Az már jóval nehezebben, hogy mindez közérthető legyen, ne használjak szakzsargont, pláne idegen szavakat. A munka fele itt angolul zajlik, sok anyag nincs meg magyarul, így automatikusan jönnének az angol kifejezések. Talán, lassan ebbe is belejöttem, bár biztos van még fejlesztendő.

A következő nehézség, hogy ne mondd mindig szó szerint ugyanazt, ám, ha a téma nem változik, akkor a tartalom nem módosulhat. Például, ha megjelenik a korrupció érzékelési index, akkor az eredményt nem módosíthatom interjúról interjúra, de az se jó, ha szóról szóra ugyanazt szajkózom. Szegény olvasók/nézők/hallgatók, halálra unják magukat.

Váratlan hétvégi interjú, túra közben

Aztán ott a kamera. Eleinte rettegtem tőle, borzasztóan izgultam. Először a Duna TV-hez kellett mennem, Miklós (Marscall - a berlini központ európai igazgatója) helyett, aki az aggodalmamat azzal csitította, hogy egyszer úgyis el kell kezdeni. Mostanra már magabiztosabb vagyok, nincs akkora lámpalázam, de azt sehogy nem tudom elfogadni, hogy benne vagyok a TV-ben. Amikor a szomszédok, ismerősök, mondják, hogy láttak, mindig kicsit szégyenkezem. Majd kikérdezem Adát, hogy hogyan kell ezt jól kezelni. Ő a cseh TI-t vezette hosszú ideig, és mindig boldogan szerepelt, sőt nem csak korrupcióról, hanem személyesebb dolgokról is szívesen beszélt.

Ilyenek lennének a választási plakátok, ha a pártok betartanák az aktuális törvényt:



Ez az év húzós lesz, ez már egészen biztos. Kezdődött a ferencvárosi választásokkal, ahol 25% volt az első fordulón a részvételi arány, és nem kevés korrupciógyanús ügy övezte. Jómagam is ott szavazok, megyek hát, hiszen kellene képviselő. Aztán jönnek az Európai Parlementi (EP) választások a nyáron, így minden párt kampányba kezd.

Az újdonság az, hogy nem csak sima választási kampányba, hanem a párt- és kampányfinanszírozás tisztaságáért folytatott kampányba. Most már nem csak úgy általában (kommunikációs) programja egy pártnak a korrupció visszaszorítása, hanem azt mondják, szeretnék, ha az EP választások kampánya tiszta lenne.

Én nagyon drukkolok, hogy ez sikerüljön! Gyorsan le is írom, minimum mi kellene ehhez: a pártok bevételeiket kapják magánszemélyektől és az államtól; egy kampány alatt legyen reális a költési limit (2006-ban a két nagy párt a törvényben előírt legalább tízszeresét költötte); minden bevétel és kifizetés követhető legyen a nyilvános kampányszámlán; az Állami Számvevőszék az utolsó számláig mindent ellenőrizhessen; és hiba esetén komoly büntetésben részesüljön a párt.

Mindezt nem én találtam ki, hanem főleg Majtényi László és Miklósi Zoltán, az Eötvös Károly Közpolitikai Intézetben, 2006-ban. Tanácsaikat megfogadva, 2007 novembere óta ott is van a Parlament egyik fiókjában egy törvényjavaslat, ami a garanciális elemek nagy részét tartalmazza.

És erre mi történik? A kormány bejelenti, hogy újabb ötpárti egyeztetés kezdődik az ügyről, a Fidesz szóvivője pedig azt javasolja, hogy a kereskedelmi médiumokban ne lehessen hirdetni, hiszen az sok adófizetői forintba kerül. Én elhiszem, hogy fontos egyeztetni, de azt hiszem, ha valóban meg akarnák oldani a helyzetet, akkor nem egyeztetéseket, és nyilatkozatokat látnánk, hanem szépen felkerülne az ügy a Parlament napirendi pontjai közé, és a képviselők megszavaznák az őket ugyan nagyban korlátozó, viszont a közélet megtisztításához elengedhetetlen törvényt.

De nem ez történik, így minden valószínűség szerint nem fogja aktualitását veszíteni a Freedom House Europe-pal közös első félévi projektünk, amelynek célja, hogy különböző módszerekkel meggyőzzük a politikát arról, hogy a párt- és kampányfinanszírozás átláthatatlansága mindannyiunk zsebére megy.

A korrupció ugyebár, rejtett jelenség. mérni és feltárni igen nehéz, mindezt rengetegszer halljuk.

A héten a Marshall Center szervezésében itt volt sok szakértő az Egyesült Államokból, és arról beszélgettek, hogy vajon az USA hogyan tud különböző országokban korrupcióellenes tevékenységeket segíteni. Például segíthet a diplomácia, nyomást gyakorolva az adott ország kormányára, ezt vteszik Görögországban is. (Nálunk annyira súlyos a helyzet, hogy nem csak az amerikai, hanem másik nyolc nagykövet is részt vesz az ún. Transparency Working Groupban, aminek éppen ez a célja. Róluk majd máskor írok.)

Vagy segíthet az FBI, úgy, hogy mindenféle nyomozási módszerekre tanítja meg az adott ország rendőreit. Mivel a korrupciós bűncselekmények jelentős része nem marad országhatárokon belül (a pénzt sokszor adóparadicsomokba menekítik ki), fontos, hogy a különböző országok rendőrei jól tudjanak együttműködni. Az egyik amerikai szakértő szerint itt Európában azért borzasztó nehéz felderíteni a korrupciós eseteket, mert az adatvédelmi és a személyiségi jogok akadályozzák a nyomozást. Ő úgy látta, hogy az USÁ-ban egyszerűbb valakit megfigyelni, lehallgatni, követni, vagy filmre venni, mint Európában általában.

Aztán különböző programok, civil szervezetek támogatásával segíthet a USAID. Tőlünk délebbre és keletebbre még folytatnak ilyen jellegű tevékenységet, mióta viszont EU tagok lettünk, Magyarország már nem részesül USAID támogatásban. Viszont létezik az egyének képzési támogatása, például az ún. International Visitors Programon keresztül. Ilyenkor az embert elviszik Amerikába, és a szakmája szempontjából érdekes, újszerű vagy hatékony megoldásokat alkalmazó intézményekhez szerveznek neki látogatást, három-hat héten keresztül.

Magyarországról is többen részt vettek már ilyen programban, mindenki nagyon pozitívan nyilatkozik róla, rendkívül hasznosnak találták. Steve Knode, az USA követségének kereskedelmi tanácsosa hívta fel a programra a figyelmemet, és láss csodát, engem is beválogattak. Február 12-én indulok, nagyon kíváncsi vagyok, milyen lesz!

Az idén először jogosultak vagyunk a személyi jövedelemadó 1%-ának fogadására, ami egy speciális, és fontos módja az állampolgári adományok gyűjtésének.

Péter (Nizák) sokat tud a civil szektorról, és ő mondja, hogy nem könnyű betörni az egy százalékos piacra. Kutatások kimutatták, hogy évek óta megvan, hogy mely civil szervezetek gyűjtik a legtöbb pénzt, és ezek köre nagyjából állandó. Viszont az is kiderült, hogy az állampolgárok majdnem két harmada még mindig nem ajánlja fel senkinek azt a bizonyos 1%-ot, tehát bőven van még olyan társadalmi csoport, amelyik a mi célközönségünk lehet.

Hogy legyen bevétel, hirdetnünk kellene, de minderre minimális forrás áll rendelkezésünkre, úgyhogy megnyugtatok mindenkit, nem lesz tele az ország Transparency óriásplakátokkal. Az viszont nagy segítség lenne, ha valaki jószántából bevállalná, hogy elkészít egy kreatív plakátötletet. Ha ismertek olyan kreatív embert, grafikust, aki szívesen tervez nekünk ilyen reklámanyagot, akkor várjuk szeretettel!

Én ezt találtam ki:

Elsőre nem gondolná az ember, mennyi közös metszet van az informatika és a korrupció elleni küzdelem terén, aztán, ahogy egyre többet foglalkozik az üggyel, rájön, hogy minden mindennel összefügg. Voltam decemberben egy konferencián Prágában, ahol nagyon profi üzletemberek, ügyvédek és kutatók mesélték el, hogy az üzleti életben milyen korrupciós kockázatokkal kell szembenézni, és mit lehet tenni a kivédésük érdekében. Az egyik cseh előadó szerint az informatika igencsak kockázatos terület, ugyanis a cég első számú vezetője általában nem IT-képzett, így simán meg lehet vele vetetni olyan terméket (szoftvert és hardvert egyaránt), amire annyira talán nincs is szüksége a cégnek. Vagy esetleg van egy jobb rendszer, kevesebb pénzért, egy másik cégtől. Ilyenkor a cégvezető azt teheti, hogy egy független céggel is elvégeztet egy piackutatást, nem csak a saját beszerzőjére támaszkodik.

A TI Magyarország nem túl nagy, nincs szükségünk bonyolult konstrukciókra, de az irodafejlesztés azért kicsit kifogott rajtam. Nekem nincs túl szoros kapcsolatom a ramokkal, a routerekkel, meg a processzorokkal, szóval, eltartott egy ideig, míg megértettem, mit kellene vásárolni. Átverni ugyan nem akart senki, és külön piackutatásra sincs pénzünk, de azért nagyon jó, hogy a baráti társaságból Matyi és Rege voltak olyan türelmesek, hogy addig magyarázták a szükségleteket, amíg megértettem. Aztán István véglegesítette az igényeket, és még az árakat is összehasonlította, innentől már gyerekjáték. Mondom én, de nem fog senki meglepődni, ha Matyi vagy Rege TI iroda informatikát rak majd össze a jövő héten, szabadidejében.

Ennyit a céges informatikai beszerzésekről, mint látható, kockázatosak. Az állami beszerzések még annál is inkább. Pontosan a téma bonyolultsága miatt sokszor a beszerző maga sem érti mire is lenne szüksége, tehát nem elég pontosan adja meg a termékspecifikációt. Így aztán, olyat is rásózhatnak, ami olcsónak olcsó, de végül nem azt tudja, amit kellene, és nem olyan jó a minősége. Persze az se jó, ha túlságosan is konkrét a kiírás, hiszen az versenyjogi érdekeket sért, mint pl. amikor azt mondják, hogy mindenképpen Microsoft operációs rendszerre van szükség.

Ez is sok kárt okoz, de az igazán súlyos az, amikor az állami beszerző jól tudja, mit akar, de azt horribilis áron vásárolja meg. Mivel az IT termékek és szolgáltatások sokfélesége az átlagember számára átláthatatlan, nehéz ellenőrizni, és bizonyítani, ha visszaélés történt. Ráadásul jó drága piacról van szó, így jó sok kenőpénzt lehet informatikai beszerzések mögé rejteni.

A sok kockázat mellett az informatika nagy áldás is korrupció ellen. Éppen az informatikai rendszerek teszik lehetővé, hogy egyes folyamatokat könnyen és gyorsan ellenőrizzünk, automatikussá tegyünk, és ezáltal csökkentsük a korrupció veszélyét. Hallottam olyan történetet, hogy egy banknál úgy jöttek rá, hogy egy alkalmazott összejátszik egy ügyféllel, és hétről hétre nem túl nagy összeget, de ellopnak, hogy az utóbbi évek összes folyamatát ellenőrizték egy okos szoftver segítségével, és az kimutatta, hogy az adott ügyfél túl rendszeresen végez pontosan ugyanolyan tranzakciókat.

Az internetnek hála, rengeteg adat válik könnyen elérhetővé. A nyilvánosság minőségén sokat lehetne javítani, jó adatbázisokkal és keresőmotorokkal, de maga az eszköz rendelkezésünkre áll, már csak élni kellene vele. A civil szféra részéről itthon is vannak kezdeményezések adatbázisok összeállítására, pl. http://www.ertunkvannak.hu/, vagy a hírek követésére: http://www.k-monitor.hu/.

Az internet ezen kívül alkalmas az állampolgárok mozgósítására is, ez a célja a http://www.aktivpolgar.net/ című oldalnak.

Ahogy Zsuzsa szokta mondani: ez a jövő. Én sem úszom meg, muszáj lesz kiképződnöm, főleg a közösségi oldalakon (iwiw, facebook, futrinka) nem vagyok nagyon aktív, és igen irigylem Nina kolleganőmet Grúziában, aki a facebookon gyakorlatilag minden lépéséről beszámol: Nina went to have breakfast. Majd 15 perc múlva: Nina just had breakfast:)

B.Ú.ÉK!!!
Állítólag 2008 a Szaturnusz éve volt, ez meg most a Marsé lesz, ami küzdelmes, ámde sokkal tisztességesebb. Hát úgy legyen, ahogy mondják ezt az ezoterikusok:)
Én nem szoktam újévi fogadalmakat tenni, mert minek frusztráljam magam, ha nem sikerül betartani, de mint TI vezető, ennél kicsit átgondoltabban kell kezdenem az évet.
Itt van mindjárt az üzleti terv, ebben szerepel, hogy miket teszünk majd az év folyamán. A programjaink címszavakban: átláthatósági megállapodások terjesztése, üzleti szektoron belüli korrupció megfékezésének módszereiről való eszmecserék, közbeszerzési rendszer tisztítása, közérdekű bejelentések ösztönzése, közérdekvédők védelmének elősegítése, mindennapi korrupciós gyakorlatokra való figyelem felhívása, ezek megfékezése, párt- és kampányfinanszírozás reformjának elősegítése, versenytörvény betartatásának ösztönzése, igazságszolgáltatás reformjának elősegítése, bírák képzése.
A sok rövid projektcím mögött átgondolt stratégia húzódik meg. A célunk az, hogy a korrupciós helyzetelemzésünk alapján legsürgetőbb kérdésekben (párt- és kampányfinanszírozás, közbeszerzések, közérdekű bejelentők, jogalkalmazás, jogérvényesítés erősítése) igyekezzünk változásokat elérni, illetve, hogy minél szélesebb körben terjesszük a korrupció elleni fellépés szükségességét. És újra hangsúlyoznám: az üzleti szféra nélkül nem megy, ezért programjainkban nagy hangsúlyt szeretnénk fektetni az üzleti szektorra.
A szakmai programok mellett elengedhetetlen most már a szervezet fejlesztése is. Zsuzsa (Szombati) és én már nem tudjuk ketten ellátni a feladatot, így holnaptól bővül a csapat, Márta (Jombach) és István (Orbán) veszik át a szervezet adminisztrációját, nagyon várom őket!
A tervek megvalósítása nagymértékben pénz függvénye, egy ilyen szervezet működtetéséhez forrásokra van szükség. Ebből nem állunk valami jól, de kitartóan igyekszünk, Zsuzsa fáradhatatlan vezetésével. Jó lenne, ha az évet úgy tudnánk zárni, hogy a következő év teljes költségvetését biztonságal lássuk - ez most még nem így van.
Írtam már arról, hogy mennyire nem könnyű a forrásszerzés, de talán nem lehetetlen, hiszen az üzleti szféra jól felfogott érdeke, hogy tisztességes verseny keretei közt működhessen, amiért mi sokat tudunk tenni. Így gondolta ezt Holtzer Péter is, aki mostanában csatlakozik a TI Kuratóriumához, és az akadémiai szemléletet üzleti megközelítéssel segít kiteljesíteni.
A pénz mellett pedig továbbra is nagy szükségünk van az önkéntesek egyre szélesebb táborára, gyertek, mert rengeteg érdekes feladat van!
Mindenkinek eredményes, és sikeres új esztendőt kívánok!

December elején az Antikorrupciós Koordinációs Testület (AKT) négy civil szakértője, köztük jómagam is, kiléptünk a testületből. Azóta sokan gratuláltak ehhez a lépéshez, bár én azt a magam részéről nem tartom forradalminak, inkább sajnálom, hogy nem maradt más eszközünk a civil kontroll gyakorlására.
Hogyan is volt ez az egész?
Az AKT azért jött létre, hogy korrupcióellenes ügyekben tanácsot adjon a kormánynak. Elsősorban az volt a tizennyolc tagú grémium feladata, hogy létrehozzon egy korrupcióellenes stratégiát és cselekvési tervet, majd azok végrehajtását figyelje. A munka 2007 szeptemberében indult azzal, hogy decemberre stratégia kell, mert így írta elő a kormány. Irreális volt ez az elvárás, akkoriban nem volt egy épkézláb helyzetelemzésünk sem, de legalább nem ad hoc lépésekben, hanem komplett stratégiában kellett gondolkodni, ami korrupció ellen elengedhetetlen.
Eleinte minden jól ment, a testület titkársága intenzíven és hatékonyan dolgozott, lett helyzetemzés, stratégia, decemberre készen volt a mű, ráadásul úgy, hogy a hat civil tag véleményét is figyelembe vették. Meglepő, de egy szakmailag korrekt anyag került az asztalra. Vagyis sajnos inkább a fiókba, mert 2007 decembere óta nem sikerült a kormány elé terjeszteni sem a stratégiát, sem az annak megvalósításáról szóló cselekvési tervet (ez utóbbit 2008 februárjában fogadta el az AKT).
Mindemellett az AKT menedzsmentje is hagyott maga után némi kívánnivalót tavaly: az ügyrend szerint legalább kéthavonta kellene összehívni a bizottságot, ehhez képest 2008-ban összesen négy ülés volt, ebből egyet a külföldi nagykövetek ún. Transparency Munkacsoportja kezdeményezett, hiszen sokat panaszkodnak a külföldi befeketetők a korrupció elterjedtsége miatt elszenvedett versenyhátrányukra.
Stratégia és cselekvési terv a fiókban, az AKT működése rendszertelen, funkciója bizonytalan. Mit tehet ilyenkor az ember, ha civil? Ülhet ölbe tett kézzel. Megpróbálhatja rávenni a kormányt, hogy foglalkozzon az üggyel. Vagy szedheti a sátorfáját. Ez utóbbi módszerhez csak akkor folyamodik, ha már minden előző lehetőséget megpróbált, hiszen nem a kormány vagy a testület kritizálása a cél, hanem az, hogy fellépjenek a korrupció ellen. Május óta gondoldunk mi civil tagok arról, hogy kilépjünk, vagy sem. Én a nagyon fontolva haladó voltam, nem akartam asztalt borítani, attól tartva, hogy ha nincs belső civil kontroll, még kevesebb történik a testületben. Mivel azonban gyakorlatilag semmi nem történt, nem maradt mit kontrollálni. A korrupciós helyzetet látva nem igazán elfogaható a korrupció ellen fellépni kivánó civilek számára, hogy az AKT-nak nem akadt tennivalója. Ezért léptünk ki decemberben.
Mindeközben október óta az a hír járja, hogy nagyon intenzív munka folyik az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumban: egy komoly, valódi, korrupcióellenes törvényjavaslat-csomag készül. Kár, hogy az átláthatóságért a legnagyobb titokban folyik a küzdelem, ugyanis kilépésünkig minderről hivatalos információt az Antikorrupciós Koordinációs Testület tagjai nem kaptak.
Én, az örök optimista, bízom abban, hogy valóban jó törvények készülnek, és abban is, hogy lesz idő társadalmi egyeztetésre, meg abban is, hogy a jó korrupcióellenes törvényeket elfogadja majd parlament, és abban is, hogy majd ezeket a jó törvényeket végrehajtják és betartatják. Vagy ez már naivitás lenne?

Erősen kezdett ma a Parlament, nekem nem fér a fejembe, hogy mi motiválja a politikusokat, amikor szavaznak. Az mindenesetre kiderült, hogy szakmai érvek nem nagyon.

Miért gondolják például, hogy jó az országnak, ha június óta nincs főbírója? Vajon mit akarnak azzal üzenni, hogy a második olyan jelöltet szavazzák le, aki ellen nem merült fel szakmai kifogás? Nem tartják fontosnak az igazságszolgáltatás intézményrendszerét? Nem fontos betartatni az általuk hozott jogszabályokat? Felelőtlenségnek tartom, hogy kivárják a Legfelsőbb Bíróság (egyébként rendkívül elkötelezett) elnökhelyettesének 70. születésnapját, és talán akkor, de persze akkor sem biztos, hajlandóak lesznek főbírót választani. A demokratikus intézményrendszer alapjait fenyegeti a Parlament igazságszolgáltatáshoz való hozzáállása. Messzemenőkig egyetértek Fleck Zoltánnal, nagyon nagy baj van, ha a főbírói posztról való döntést holmi politikai csatározásokra használják politikusaink, immár háromnegyed éve. Nem olyan hatékony a jogszabályok végrehajtása Magyarországon, hogy ezt megengedhetnénk magunknak.

A közbeszerzési törvény módosítását viszont megszavazták. A cél az volt, hogy egyszerűsítsük a rendszert, hiszen a túlbonyolított szabályozás rengeteg kiskaput eredményez. Az új törvény részben teljesítette ezt a kívánalmat, hiszen csökkentette a rezsimek számát. Ugyanakkor a joganyag bonyolultsága nem csökkent jelentősen, az eddigi trükkök nagy része éppen ugyanúgy alkalmazható, és továbbra is nehéz lesz szankcionálni egy-egy nem megfelelő kiírás felelősét. Szakmailag a törvényjavaslat részben megállta a helyét, a módosító indítványok viszont még komplikáltabbá tették. Mindezek ellenére, ez a törvényjavaslat átcsúszott a Parlamenten, még ha minimális többséggel is, de elfogadták.

És ma még csak hétfő van, ki tudja, mit hoz még a hét.

Soha! Mondanánk rögtön elsőre, hiszen a TI független és pártatlan, politikai erőktől tartsuk magunkat távol, amennyire csak lehet. Én ezt személy szerint nem bánnám, mert távol áll tőlem a politika. Több olyan kollegám van, aki később politikai szerepet vállalt, a lengyel és a macedón TI volt vezetői nem is adták miniszteri szint alá. Én magamról ezt nem tudom elképzelni, de persze soha nem mondd, hogy soha.
Most ez a téma azért került elő, mert tegnap vitaestet rendezett a korrupcióról a Lehet Más a Politika nevű mozgalom, és felkértek arra, hogy mutassam be a hazai korrupciós helyzetet. Bár az LMP még nem párt, azt tudjuk róla, hogy azzá szeretne válni, tehát felmerül a kérdés, hogy milyen mértékben működik együtt a TI bármelyik párttal.
A parlamenti pártok és tagjaik a törvényhozás aktív szereplői, így fontos partnereink. Igyekszünk velük megismertetni a hazai korrupciós helyzetet, bemutatjuk a legfontosabb kockázati pontokat annak érdekében, hogy számolni tudjanak egy-egy döntésük követkeményeivel. Ennek érdekében két parlamenti bizottság együttes ülésén tartottunk előadást kutatási eredményeinkről és több parlamenti képviselővel tárgyaltunk az igazságszolgáltatási reformcsomagról.
Mivel alapelvünk az együttműködés, minden párttal együttműködünk, de kizárólag szakmai típusú konzultációt folytatunk. Ha egy párt antikorrupciós programot készít, véleményezzük annak szakmai megalapozottságát. Ha korrupcióval kapcsolatos témában készít kezdeményezést (mondjuk letesznek az asztalra egy teljesen új, egyszerű közbeszerzési törvény tervezetet), elemezzük, elmondjuk róla a véleményünket. Továbbá szívesen adunk tájékoztatást a hazai korrupciós problémákról, kutatási eredményeinkről, és a TI megoldási javaslatairól. Ilyen típusú megbeszélésen részt vettünk a FIDESZ MPP tagjaival, érdekes volt megismerni, hogyan festenek szakmai javaslataink politikusok szemüvegén keresztül.
Pénzt természetesen nem fogadunk el sem pártoktól, sem pártalapítványoktól.

Folytatom a TI lehetséges finanszírozási forrásairól szóló gondolkodást, most jöjjenek a közpénzek.
Nincs olyan szabályunk, hogy ne fogadhatnánk el támogatást kormányzati vagy állami intézményektől. Arra viszont ügyelünk, hogy ha egy projektben megjelenik állami pénz, akkor azt a projektet mások is finanszírozzák, vagy a támogatást pályázaton nyerjük. Immáron egy éve működünk aktívan, ez alatt az idő alatt a Gazdasági Versenyhivataltól nyertünk támogatást kutatásra, a Nemzeti Civil Alapprogramtól működésre, és az Antikorrupciós Koordinációs Testület finanszírozta az igazságszolgáltatási programunk kiadványának (Igazságszolgáltatási rendszerek átláthatósága) nyomdaköltségeit.
Ennél jóval több pályázatot adtunk be, de sajnos, az antikorrupció még nem tartozik a kiemelten támogatandó területek közé, így sok esetben nehezen illeszkedünk a pályázati kiírásokba. És biztos van mit javítanunk pályázataink színvonalán is, bár tény, hogy sokat dolgozunk egy-egy anyaggal.
Nem kapunk pénzt az Antikorrupciós Koordinációs Testületben (AKT) végzett tevékenységünként, egy-egy törvényjavaslat szakmai véleményezéséért vagy kidolgozásáért. Ezeket a működési költségeinkből kellene fedezni, amelyeket pedig ilyen esetben nem az állami szektorból lenne jó összeszedni.
Az mindig kérdés, hogy mennyire etikus például az AKT-ban elvégzett munkáért pénzt elfogadni. Mert az üléseken és a készülő anyagok véleményezésével töltött időnk munkaórákat vesz el tőlünk, tehát, annak pénzben kifejezhető értéke van. Csak ha ezért fizetve lennénk, rögtön felmerül a kérdés, hogy nem kenyerezett-e le minket a kormány, és nem csak bólogatómasináknak ültettek be minket a testületbe. Magyarországon legalábbis felmerülne ez a kérdés.
Horvát kollegám, Zorislav hasonló helyzetben havi juttatást kapott az ottani antikorrupciós szervezetben való munkájáért, még csak nem is a horvát TI, hanem ő személyesen kapta meg a fizetést. Horvátországban ez nem okozott problémát. Codru Romániában vesz részt egy összeférhetetlenségi bizottságban, nem mint TI, hanem, mint az egész román civil társadalmat képviselő küldött. Ő is kap pénzt munkájáért, de nem magára költi, hanem a tágabb értelemben vett munkájával kapcsolatos költségeket fedezi belőle, és mindezt az interneten nyilvánosságra hozza. Például, ebből a pénzből fedezte az athéni konferencián való részvételének költségeit. Emilia Szlovákiában ingyen vett részt az ottani AKT munkájában, de mivel a testület egy év alatt gyakorlatilag semmit nem tett, egy hónapja kilépett belőle.
Én azt gondolom, hogy olyan tevékenységért, amely a kormány munkájának ellenőrzését szolgálja, nem jó ma Magyarországon pénzt elfogadni. Viszont törvénykoncepciók készítéséért nyugodtan fizethetnének nekünk, hiszen ilyenkor valójában a kormányzat helyett dolgozunk.
Persze, az ideális világban annyi önkéntes, jól szituált és rengeteg idővel rendelkező kutató lenne körülöttünk, hogy think-tankünk minden felkérést ingyen, és azonnal tudna teljesíteni.

A héten részt vettem a kisebb helyi bíróságok vezetőinek tartott képzésen, a Bíróképző Akadémián. A szemináriumot Hack Péter tartotta, aki az én fejembe is végtelen türelemmel ülteti át a hazai igazságszolgáltatási rendszerről szóló tudását.

A Bíróképző Akadémia feladata többek között az, hogy a bírák számára különböző továbbképzéseket szervezzen. A bírák ismereteinek aktualizálása kulcskérdés, hiszen a jogszabályok, a társadalmi és üzleti környezet ismerete nélkül lehetetlen felelős döntéseket hozni. Nincsenek könnyű helyzetben, hiszen felgyorsult életünkben rengeteg dolog változik, és mindezt követniük kell. A Legfelsőbb Bíróság 2007 márciusában kért fel bennünket arra, hogy működjünk együtt az Akadémiával, és tartsunk kurzusokat a korrupcióról.

Örültünk a felkérésnek, de rögtön felmerült számos dilemma: vajon a korrupciós esetek (tipikusan vesztegetés) könnyebb megítéléséhez szükséges tananyagot adjuk át, vagy inkább a bírói függetlenségre koncentráljunk? És ki írja a tananyagot? Mert az igény ugyan valós, de pénz sajnos nincs tananyagfejlesztésre. Úgy döntöttünk, lépésről lépesre haladunk, először a bírói függetlenségről, a bírói hivatással járó korrupciós kockázatokról tartunk képzést, és meglátjuk, milyen a fogadtatás, és a tapasztalatok alapján alakítjuk át a tematikát.

Kedden láthattam a fogadtatást: számomra meglepő volt a bírák aktivitása. Hack Péter szórakoztató, és ugyanakkor kemény kritikákat tartalmazó előadása nagyon hamar vitát generált, és tanulságos volt látni, hogy a szervezeti problémák, jogszabályi hiányosságok miként jelennek meg a bírák mindennapi életében.

Borzasztó frusztráló például, hogy a statisztika szerint nem elég szigorúak a bírák, hiszen az évi kb. (mindösszesen) 350 vesztegetési ügy a legritkább esetben végződik szabadságvesztéssel. De azt már nem szoktuk látni kívülről, hogy az ügyek nagy része "bon-bon típusú", azaz, nem a nagy botrányokról van szó. Mindemellett azt sem tudjuk, vajon mennyi bizonyítékot tudnak a nyomozó hatóságok a bírák elé tárni, márpedig felelősen csak akkor lehet szigorúan dönteni, ha a tényállás kellően bizonyított. A nyomozó hatóságok nem járnak túl jól a korrupciós ügyek felderítésével: drága és hosszadalmas, nem jutalom-barát tevékenység, nem beszélve a politikai befolyás kockázatáról. Más típusú ügyek felderítésével gyorsabban lehet jóval látványosabb eredményeket elérni. .

Igaziból még csak korrupciós ügy sem kell ahhoz, hogy a bírák a mindennapi életben dilemmák elé kerüljenek. Vajon lehet-e egy bírónak ügyvéd a házastársa? Főleg kisebb településeken, ahol mindenki ismer mindenkit. Hogyan tud majd nem részrehajlóan ítélkezni a felesége/férje ügyfele felett? Kedden megtudtam, hogy volt olyan bíró, aki azt az ortodox nézetet vallotta, hogy bírónak bizony ne legyen ügyvéd a házastársa, hogy az összeférhetetlen helyzetek teljesen kiküszöbölhetők legyenek.

És mit tegyen akkor a bírósági vezető, ha a kollegája gyereke bíró szeretne lenni, de nem ő a legjobb jelentkező? Hogyan kommunikálja mindezt a kollegával? És mi van, ha a gyerek a legjobb? Nem azt fogja gondolni az egész város, hogy azért vették fel, mert a kollega fia/lánya? Létezik vajon olyan módszer, amely ezeket a kockázatokat kiküszöböli? Megnyugtatásul mondom, hogy persze, létezik, és a felvételi rendszer hazánkban is az egységes kritériumok és átlátható, mérhető versenyeztetés felé halad, de még sok javítanivaló van rajta. Például érdemes lenne végiggondolni, hogy a pszichológiai vizsgálaton valóban az amerikai tengerészgyalogosok számára készített tesztet kell-e leendő bírák esetében használni, vagy más típusú személyiségek alkalmasak tengerészgyalogosnak és mások bírónak. Szintén javasoljuk, hogy a versenyfelvételi eredménye kösse a bírói vezetőket, ne csak javaslat legyen számukra. És azt is nagyon támogatnánk, ha a felvételi döntésbe külső, civil szakértőket is bevonnának, hiszen így hitelesebbé válik a döntéshozatali folyamat, és senki nem kérdőjelezi meg, hogy valóban a legjobbakat vették fel bíráknak - még ha az illető a kollega gyereke is.

A hazai igazságszolgáltatási rendszer sok tekintetben változásra szorul, és a reformok végrehajtásában rendkívül fontos szerepe lesz a leendő főbírónak. Tavasszal az államfő Baka Andrást jelölte erre a posztra. A Parlament nem szavazott neki bizalmat, annak ellenére, hogy programjával kapcsolatban nem merült fel kritika. A héten bejelentett új jelölt, Havasiné Orbán Mária, a Győri Ítélőtábla elnöke. Programját még nem ismerem, de annak örülök, hogy nők is esélyesek lehetnek ilyen magas pozícióra hazánkban.

Szervezetünk a bíróképzésen kívül konzultációs folyamatok révén igyekszik elősegíteni az igazságszolgáltatásban szükséges reformok megvalósítását. A reformelképzelésekről folytatott magas szintű kerekasztal beszélgetés anyagai itt olvashatók.