A lobbizásra vonatkozó szabályok lényege, hogy igyekeznek átláthatóvá tenni a különböző érdekcsoportokat képviselő személyek és a kormányzat közti kommunikációt. Tipikus elemei, hogy a) regisztrálnia kell a lobbistának, b) bizonyos időközönként jelentést kell készítenie a tevékenységéről, c) a kormányzati oldal szereplői csak regisztrált lobbistákkal folytathatnak tárgyalásokat egy-egy törvényről, és d) nekik is ugyanolyan időközönként jelentést kell készíteniük a lobbistákkal folytatott tárgyalásokról.

A nemzetközi gyakorlat a fenti kritériumok legváltozatossabb variációit mutatja, így a kiskapuk is mindig mások. Az Európai Unióban például önkéntes a regisztráció, Magyarországon pedig a civil szervezetek nem tartoznak a lobbitörvény hatálya alá. A legnagyobb buktató általában mégis a szankciórendszer hiánya, azaz mi van akkor, ha valaki lobbizik, de nem regisztrál, és/vagy nem készít jelentést? Nálunk otthon semmi nem történik, és említettem, hogy szövetségi szinten ezt az USA-ban sem sikerült megoldani.

Helyi szinten más a helyzet, hiszen itt mindenki ismer mindenkit. Találkoztunk egy, a Kentucky állam városainak szövetségét képviselő lobbistával, és bár nyilván vannak háttérben folyó tárgyalások is, állítja, hogy annyira ismer mindenki mindenkit, hogy nem nehéz nyomon követni, ki kivel tárgyalt. De a szankciórendszert ő sem ismerte.

Ami igazán érdekessé tette a beszélgetést, az Stacy hozzászólása volt, ő Barbados-ról jött. Egyszerűen nem fért a fejébe, mire jó a lobbizás, sőt, véleménye szerint éppen az alulról jövő kezdeményezések befolyása elől vágja el az utat. A nem professzionális állampolgári szerveződéseknek ugyanis általában nincs pénzük lobbistát fizetni (a lobbisták óradíja igencsak magas), viszont sokszor a helyi közösség számára rendkívül fontos ügyeket képviselnek. Ha a politika és a kormányzat csak a lobbistákat veszi komolyan, akkor fennáll annak a veszélye, hogy a szegényebb csoportosulások hangja nem jut el hozzájuk.

Elmélete beigazolódni látszott a 86/64 nevű csapat vezetőjével folytatott beszélgetésünk során. A 86 azt jelenti angol szlengül, hogy valamitől megszabadulni, ez a csapat konkrétan a 64-es úttól szeretne megszabadulni, és a többszintes ezerkanyaros kereszteződés bővítése helyett hidat szeretne, amivel megvalósulna egy körgyűrű a város körül. Van 11 000 támogatójuk, de igaziból nem tudják, mit kezdjenek velük, nincs kidolgozott tervük. A vezetőjük néha elmegy felszólalni Kentucky állam parlamentjébe, ahol inkább sajnálattal néznek rá. Fontos ügyet képvisel, mégsem veszik komolyan.

Persze, az más kérdés, hogy vajon mi zajlik a színfalak mögött, Andrés (Mexikóból) szerint a 86/64 vezetőjének ingatlanérdekei fűződhetnek a hídhoz. Szerintem, ha ekkora játékos lenne, akkor kicsit profibban végezné a dolgát. Az mindenesetre elgondolkodtató hogy normál munkaidejében plakátokat nyomtat, és cége a városháza megrendeléseiből is részesedik. A városházát pedig a polgármester vezeti, aki sokadik ciklusát tölti be, a lakosság népszerűnek, a 86/64 vezetője inkább nem transzparensnek tartja. Viszont a gimnáziumban osztálytársak voltak.

Oknyomozó újságíróknak remek téma:)