Elkezdődött a választási kampány Magyarországon. Erre persze sokan unottan legyintenek: ugyan már, kit érdekel. Úgy tűnik, egyesek kifejezetten büszkék rá, hogy nem foglalkoznak a politikával, utálják az egész hajcihőt.

Rosszul teszik. A négyévenkénti választások mindenkinek lehetőséget adnak arra, hogy befolyásolja környezete életét. Még ha az eredmények esetleg borítékolhatóak is. Ilyenkor pártprogramok készülnek, amelyekben a pártok azokat a témákat igyekeznek összegyűjteni, a zászlajukra emelni, ami az állampolgárokat érdekli, amivel szavazatokat nyernek. A közbeszéd súlya most sokszorosára emelkedik: ami ma téma, az programokba kerül, arról még többet beszélnek. Ez egyfajta önbeteljesítő jóslattá válhat. Márpedig a beszédnek súlya van. Igen, az ígéreteket sokszor nem teljesítik, igen, ahogy egy majdnem-pénzügyminiszter egyszer fogalmazott: „Egy dolog a választási program, más dolog a kormányprogram”. De azért ezek az üzenetek beépülnek a közgondolkodásba, befolyásolnak döntéseket. Ha csak a látszat miatt, ám legyen. Nagy ügyekben akár kis lépések is számítanak.

Úgy tűnik, a korrupció elleni harc ügye, legalább is párt szlogenek szintjén, jól áll. Ezen a hétvégén minden szórólap, amivel foglalkoztunk, kiemelt témaként kezelte az átláthatóságot, a korrupció megfékezését. Gyakran csak nagy általánosságokban. De mégis, ott van minden oldalon, bármely színű papíron. A korrupció: téma. Mindenkinek fáj. És prominens szerepe a választási kampányban jó hír. Érdemes minden fórumon, újra, és újra felhozni. Növekedés nélkül az ország nem tud kitörni a költségvetés és a szociális nyomás kettős csapdájából. Korrupció megfékezése nélkül pedig nincs növekedés. Beszéljünk csak róla sokat a kampány idején. Használjuk ki ezt a lehetőséget arra, hogy kimondassunk, leírassunk dolgokat, befolyásoljuk a jövőt. Kerüljenek be vállalások, konkrét akciók a korrupció ellenes harcra vonatkozóan azokba a programokba.

És azután reménykedjünk közösen, hogy ebből tettek is lesznek. Igenis, rajtunk is múlik.