A köztársasági elnök 2008. november 20-án mutatta be a kezdeményezésére létrejött Bölcsek Tanácsát, mely mostanra készítette el Magyarország korrupciós helyzetével kapcsolatos jelentését és ajánlásait. A dokumentum két fő részből áll: a hazai helyzet leírásából és javaslatok megfogalmazásából.

A szakértői testület létrehozása és vállalt feladat tiszteletreméltó és a probléma összetettségénél fogva igen ambiciózus vállalkozás. Az elemzés sajnos nem mindenben váltotta be a hozzá fűzött reményeinket.

Formai észrevételek

A leíró résznél megközelítésbeli és módszertani problémák jelentkeznek. A tanulmány az állami szervezetrendszer, közhatalmi és közpénzekről rendelkező döntési mechanizmusok széles spektrumát vizsgálja, ám a megközelítés vegyes. Néhol feltételezhetően anekdotikus elemekre támaszkodva ismertet korrupciós jelenségeket – ami ezen a területen a korrupciós jelenségek rejtettsége miatt nem ritka megoldás – máshol konkrét kutatási eredményekre hivatkozik. A kétféle forrás nincsen szétválasztva, az anekdotikus elemeknél, hiányzik annak a feltüntetése, hogy itt nem véletlenül nincsenek a források megjelölve. A leírások szerencsére érzékletesen, könnyen érthetően mutatják be a közszektor számos területét, a témát csak felületesen ismerő olvasóknak ez egy izgalmas kalandozás Magyarország kietlenebb tájain.

A „korrupciós tájleírásokkal” azonban egy további probléma is van, igencsak keverednek bennük tények bemutatása és a szerzők azokról alkotott véleménye. Természetesen fontos, hogy a Bölcsek Tanácsa ez egy problémákat hogyan értékeli, de hasznára vált volna az anyagnak, ha kiderül mi az, amit tényként kezelnek, bár anekdotikus alapjai vannak és a bizonytalanság, a féltételes módok ebből fakadnak és mik azok a részek, ahol a szerzők aggályai, jóslatait olvashatjuk.

Tartalmi észrevételek   

Anélkül, hogy a hetvenoldalas anyag részletes elemzésébe ezen a helyen belemennénk, a tartalomról is kell szólnunk. A tanulmány a korrupcióellenes küzdelemben feladattal rendelkező számos állami szervet, intézményrendszert bemutat, a bemutatás korántsem vonatkozik minden szóba jöhető szervre, bár a szerzőknek ez nem is célja. Az egyes szerveken túl egyes szektorokat is vizsgál az elemzés, oktatás, egészségügy, de az nem derül ki, hogy miért pont és miért csak ezekre a szektorokra koncentráltak és más korrupcióval érintett területek miért maradtak ki.

A bevezetőben szerepel, hogy „ez az írás a korrupció ellenes program szellemiségére, megoldásaira, akcióira, korrekciós folyamataira kíván javaslatokat, irányvonalat adni”. Ezen célkitűzéseit csak részben teljesíti. A korrupció ellenes program szellemiségére bőven találunk javaslatot, minden fejezetben három visszatérő elemmel találkozhatunk: az együttműködés, az oktatás ill. szervezeti kultúra megváltoztatása, valamint a szigorú büntetés. Az első kettő fontossága vitathatatlan, bár a gyakorlati kivitelezésére kevés praktikus tanácsot kapunk, míg a harmadik elem esetében nyitott kapukat dönget a Bölcsek Tanácsa, minden választási kampányban, szinten mindegyik párt szigorúbb büntetéseket ígér, és bárki is kerüljön kormányra, töretlenül azt láthatjuk, hogy büntető törvénykönyv gyakori módosításában és szigorításában látják a társadalmi problémák megoldásának egyik legfőbb garanciáját. A tanulmány az elején egy kísérletre hivatkozik, mely szerint nem elég a súlyos büntetéssel való fenyegetés, hanem azt is látnia kell mindenkinek, hogy a csalók lebuknak és meg is büntetik őket, ám a tanulmány többi részében erről megfeledkeznek és csak a büntetés marad.

A tanulmány második fele foglalkozik a megoldásokkal. Az egyes kérdések kapcsán ajánlott megoldások kidolgozottsága változó. A minisztériumokról, állami intézményekről szóló részben például az áll, hogy „az intézmény működésében biztosítani kell a szakmai és a politikai szempontok valódi szétválasztását. Minden közérdeket érintő kérdésben kizárólag a társadalmi és a szakmai érdekek érvényesüljenek”. Igen, ez valóban kívánatos, de megoldási javaslatnak nehezen nevezhető. Ugyanitt szó van róla, hogy közérdeket, illetve uniós érdeket érintő döntést „a törvényes korlátokon belül, közvetlenül a döntést követően nyilvánosságra kell hozni. A döntés tartalmi részletein túl meg kell nevezni minden döntéshozatali mechanizmust és a döntésért felelős személyt”. Ez megintcsak meglepő, mivel a még hatályban lévő a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény és a 2005-ben elfogadott elektronikus információszabadság törvény, a jogalkotási döntések esetében bőven a döntést megelőzően részvételi jogokat biztosít, de ilyen rendelkezéseket egyes szektorális jogszabályokban is találunk, például a környezetvédelem területén. A döntéshozatali mechanizmus részleteinek nyilvánosságát és elektronikus információszabadság törvény szintén rendezi, más kérdés, hogy a végrehajtása miért elégtelen. Ezen a területen például azt javasolják „hogy a közérdekű adatok automatikus nyilvánosságra hozatala legyen széles körben kötelező, elmulasztása esetén szigorú szankcionálásra kelljen számítani”. A közérdekű adatok automatikus nyilvánosságra hozatala 2003-tól kezdődően igen széles körben kötelezővé vált, Európában kevés ország mondhatja el ezt rajtunk kívül és a hatályos törvény fegyelmi és büntetőjogi szankciókat is kilátásba helyez törvénysértés esetén, így furcsa, hogy ez egy megoldási javaslatként szerepel az anyagban.

Más területeken viszont igen gyakorlatias, kézzel fogható tanácsokat kapnak azok „akik a változtatás szándékával a magyar társadalom egyik legnagyobb gondjának csökkentéséért tenni akarnak”. A vállalatoknak címzett korrupció elleni javaslatok például ilyenek, aki komolyan veszi ezeket, már holnap megteheti az első lépéseket a saját cégénél. Ezen a területen sem derülnek ki roppant nagy újdonságok, de egy helyen, röviden és gyakorlatiasan leírva megtalálható egy olyan lista, ahol az egyes intézkedések értelme világosan látszik.

A megoldások között több olyan szerepel, melyek esetében a szerzők nem vizsgálták meg, hogy a bevonandó szervezetek inkább a probléma vagy inkább a megoldás részét képezik. A Közbeszerzések Tanácsának (KT) a munkájára vonatkozó alapos elemzés eddig nem látott napvilágot, de a közbeszerzés nem vitatottan, a korrupció által az egyik legsúlyosabban érintett terület. A KT-nek bőven lett volna lehetősége eddig is fellépni a közbeszerzési korrupció ellen, de nem tette. Szintén komoly bizakodással említik a KEHI-t a szerzők, nem mintha az akár a jogállami normákat kielégítő munkamódszerével vagy a vezetőjébe vetett feltétlen bizalommal rászolgált volna. Harmadik meglepetést a Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálatának (RSZVSZ) kiemelt helyen szerepeltetése jelenti. Az RSZVSZ-ről a Gönczöl-Bizottság 2006-os jelentése azt írta, hogy „a rendőrök közötti bűnmegelőzést végző szerv (RSZVSZ) jogi eszköztára, szervezeti elhelyezése pedig nem felel meg a nyilvánosság és függetlenség követelményének”.

A tanulmány számos területen olyan kérdésekkel foglalkozik, amelyek magukban nem korrupciós problémák, hanem a (köz)igazgatás nem hatékony működését jelzik, határidők, teljesítményértékelés, feladatok lajstromozása, projekt alapú finanszírozás stb. Ezek a problémák a tanulmány egyes fejezeteiben visszatérnek, de a szerzők kerülik annak kimondását, hogy államigazgatási, önkormányzati és rendőrségi reformra lenne szükség. Ezeknek a rendszereknek a rendbetétele nélkül esélytelen a korrupció elleni fellépés, ám rossz megközelítés ezt a problémahalmazt a választási kampány előtt divatossá vált korrupcióellenes ígérgetéshullámra feltenni. A tanulmány összegzésében szerepel ugyan, hogy „a korrupció elleni program legyen az ország „rendbetételét” jelentő nemzeti stratégia egyik eleme”, de sajnos erről a nemzeti stratégiáról több nem derül ki.

A tanulmány ismeretlen okokból nem foglalkozik az Antikorrupciós Koordinációs Testület által kidolgozott Korrupció Elleni Stratégiával és Cselekvési Programmal, noha az egy igen alapos és gyakorlatias megközelítésben tárgyalja e tanulmány által is felvetett problémákat.

A Transparency International Magyarország üdvözli, hogy a Bölcsek Tanácsa megjelentette ezt a tanulmányt, amely az egyes területeken szükséges lépések megvitatásának alapja lehet és a Korrupció Elleni Stratégiával együtt  változást indukálhat.