Valamikor június közepén, volt egy hét nyár, amikor Budapest utcáin forrt az aszfalt, és mindenki, aki légkondi nélkül ragadt egy szobában, vagy egy buszon, nagyon sajnálta magát. Vártuk a nyarat már nagyon, már május eleje óta, de mindig csak esett-esett, és mikor beköszöntött a 38 fok mindenki nyűgös volt. Én is elég nyűgösen jöttem fel a metró mozgólépcsőjén, amikor még a szokásos „kérem készítsék elő jegyeiket bérleteiket, mert a kijáratnál ellenőrzik azokat” még dühítőbbnek tűnt, mint általában. Bár induláskor is ellenőrizték, és tudtam, hogy nálam van a bérletem, persze ilyenkor a női táskámban minden eltűnik. Találtam kisversenyautót, elültetendő virágmagot, fél liter vizet, pár áfás számlát, de bérletet sehol. Addigra már fel is értem, és persze megállítottak a kijáratnál. Mondtam, hogy nem találom, félre kell állnom, mindjárt megkeresem. Az ellenőr nagyon készséges volt, rögtön felajánlotta, hogy ha a büfében veszek neki két db hideg Cappy narancslét, akkor nem is kell előkeresnem a bérletet. Tessék? Hirtelen nem is értettem. Persze meleg van, szomjas, de hogy én vegyek neki hűs narancslét, és akkor nincs gond, ha nincs bérletem? A bérletem persze meglett, az ellenőr meg gondolom vagy vett magának Cappy-t, vagy más vett neki.
Én meg azon filóztam a liftben az irodába felfelé menet, hogy kérték-e már tőlem ennyire explicit a lefizetést. Aztán rá kellett jönnöm, hogy igen, és arra is, hogy Magyarországon a korrupció annyira elfogadott, hogy aki kéri vagy felhívja a lehetőségre a figyelmet, annak már fel sem tűnik, hogy tulajdonképpen, mi is az amit csinál.
Tavaly felújítottuk a házunkat, és építési engedély kérelmet adtunk be az Önkormányzathoz. Gyerekkori haverom az építész, Ő tervezte meg a házat, aláírtuk az összes beadandó példányt, szignóztuk az össze példány összes oldalát, és nagyon büszke voltam magamra, hogy a bürokrácia útvesztőjében mennyire jól tájékozódom. És bevittem a „kis” csomagot az Önkormányzatra. Kedves Hölgy fogadott, nagyon segítőkész volt, végigpörgette az építési engedély kérelmünket és döbbenten visszaadta: „de hát ezt nem az Önkormányzat tervezőirodája készítette!!!!”- Mondtam, hogy tudom, de hát sok tervezőiroda van, és én a gyerekkori barátomét választottam. Gondolom nem baj, hiszen szabad a piac. A Hölgy tördelte a kezét, és aggódva kérdezte, hogy „akkor biztos itt az építési osztályon is van barátja a hölgynek?” Ezt a kérdést már nem igazán értettem, mondtam, hogy nem tudok arról, hogy barátom dolgozna az osztályon, de hát miért is kérdés ez? A Hölgy addigra már nagyon aggódott, és teljesen elkeseredett szemekkel nézett rám: „De hát akkor, hogy gondolták, hogy megkapják az engedélyt?”
Nem is tudom, hogy hogy gondoltam, talán úgy, hogy betartva az összes előírást, szabályzatot, rendezési tervet, jogszabályt stb. úgy terveztük meg a házunkat, hogy MINDENNEK megfeleljen! Ez miért kevés? Miért kell a hatalommal ennyire nyíltan visszaélni? Persze amikor ezeket ismerősöknek meséltem, senki nem döbbent meg. Többen csak azt nem értették az egész ügyintézés folyamatában, hogy miért nem vittem magammal két üveg Tokajit vagy Baileys-t, az ügyintéző hölgynek. (??????????????) Cappy, Baileys, Tokaji!!! És ezek csak kis párezer forintos dolgok. És persze ennél nagyobb eseteknél sem tűnik ki mindig, hogy mikor van szó korrupcióról. Nehéz eset.
Mert, ha elolvasunk Jókai regénytengeréből egy két regényt, rájövünk, hogy nem a 21. századi magyar mentalitással van a baj. Ez egy régebbi világból ragadt ránk. A magyar nemes már régen is büszke volt arra, hogy adót nem fizet, hitelből él, más nem is fontos, csak a fekete vagy fehér toll a kalapba tűzve.
A gond csak az, hogy ez a mentalitás már nem működik a nagyvilágban. Magyarország, elvesztette a relevanciáját. Az Economist fanyar humorral ír a régi és új kormányunkról. Egy multinacionális regionális cég vezetője panaszkodott, hogy most már nem tud Magyarországon bevezetett jól működő rendszerekkel példálózni a regionális politika készítésekor, mert senkit nem érdekel. „Magyarországon működik?. Hmmmm, vezessétek be a rendszert Szlovákiában, Csehországban, és ha ott működik akkor az már releváns. Magyarország súlytalan…”
Most kezdtük tervezni a jövő stratégiáját a Transparency-nél. Mindegyik témakörünk megy tovább. Mindegyik területen van még hova jutni, sőt két újabb korrupció által nem kímélt terület is a radarunkra került. Az egészségügy és a környezetvédelem. Sztorikat mindenki tud mesélni. Reform mindenhol kell, bár az is szomorú, hogy az egészségügyi reform elsődleges szlogenje, a csalások és visszaélések kiszűrése és csak a második és harmadik, a gyógyítás színvonala és a betegtapasztalatok javítása. (Én is megnéztem TB szám alapján, hogy visszaéltek-e az én biztosításommal. Döbbenten tapasztaltam, hogy egy vidéki városban kivették a vakbelem… Ügyesen csinálhatták, mert 1. nem emlékszem rá, 2. vágás sincs rajtam!)
Van még hova fejlődnünk.
