Pontosan 250 éve írta Adam Smith a manapság divatos viselkedési közgazdaságtan sokat hivatkozott, alapműnek számító The Theory of Moral Sentiments című munkát, melyben az emberi érzések, érzelmek, kulturális sajátságok, attitűdök és viselkedésmódok motiváló erejét a közgazdaságtani vizsgálat fókuszába állította, számos alapkérdésre csak innen kaphatunk választ.
A közgazdaságtan arra a fontos kérdésére miszerint: min múlik egy ország versenyképessége, a válaszok sokáig elégtelenek voltak. Legfőképp svájci kutatóintézetek (ez is megérne egy történetet, miért éppen a svájciakat érdekli ez ennyire) ontották a különböző versenyképességi rangsorokat, de a magyarázatok jó része a Smith által javasolt tényezőket jórészt figyelmen kívül hagyták. Keresték a választ adórendszerekben, intézményi struktúrákban, a piaci liberalizációban és sok más tényezőben, mígnem a Nobel díjas Edmund Phelps 2006-ban, az Economic Culture and economic performance című dolgozatában egyértelműen bizonyítja, hogy egy ország sikerességét (ez talán jobban megfogható, mint a versenyképesség) leginkább kulturális sajátságai, értékei illetve attitűdjei határozzák meg. A bizonyításhoz a World Values Survey (WVS) által évek óta gyűjtött elemzést használja fel, melyet szintén színvonalasan dolgoz fel és egészít ki a TÁRKI 2010 novemberében kiadott Bizalomhiány, normazavarok, igazságtalanságérzet és paternalizmus a magyar társadalom értékszerkezetében című munkája.
Az országok értéktérképének függőleges tengelyének felső részén a világias, racionális értékek a dominánsak a tradicionálisabb, gyakran valláson alapuló, tekintély-elvűbb, hierarchikus renden nyugvó értékekhez képest. A vízszintes tengely az egyéni értékválasztásban az önkifejező értékeket skálázza aszerint, hogy az egyéni primer túlélést megcélzó, zártabb, magába forduló kulturális modellt, vagy az egyének kooperációjára bizalmára jobban építő, toleránsabb, politikailag aktívabb, hosszú távú értékeket jobban ápoló (környezetvédelem, öngondoskodás stb) nyitottabb modellt látunk.
Az ábrán jól látható az, amit a TÁRKI is megállapított: Magyarország zárt gondolkodású, bizalomhiányos, a civil társadalom szempontjából inaktív ország. Az abszolút pozícióhoz képest még érdekesebb az, hogy történelmünk, hagyományaink, földrajzi elhelyezkedésünk szempontjából a számunkra referenciát jelentő nyugati világ milyen távol esik tőlünk, sőt értékhasonlóság szempontjából a visegrádi országok is. A volt-balkán és a szovjet utódállamok viszont igen közel.
Mindig vonzott az összehasonlítás a különböző országlisták között. A korrupció érzékelési indexet fogjuk fel egyfajta kulturális diszkomfort mutatószámként, a nyitott-zárt társsadalmi modell szempontjából egyértelműnek tűnik a helyünk. Vagyis, zártabb, normazavaros, bizalomhiányos társadalmunknak korrupció-észlelése is ennek megfelelőnek kellene lennie. A helyzet azonban ennél bonyolultabb.
Ha a korrupció-érzékelési rangsort megnézzük – és maradjunk Európában -, az élenjáró országok (ld. pl. skandinávok, Finnország, Svájc, Hollandia, Írország) a térképen egyértelműen a nyitottabb társadalmak, az egyéni önkifejezés értékei erősen dominálnak, a bizalmi viszonyok erősek, a társadalmi kontroll igénye és hatékonysága magas. Ennek a skálának a közepén lévő európai országok szintén erősen korrelálnak a korrupciós index-rangsor helyekkel (ld. Spanyolország, Franciaország, Anglia, Ausztria). A pozíciók a volt keleti blokk területén és egy-két dél-európai országban mutatnak meglepetéseket. Görögország esetében a külön utasság itt is látványos, ahogy a korrupciós indexnél is, de Olaszország pozíciója sokkal kedvezőbb az értékrangsorban, mint a korrupció szerinti megítélésben. Az igazi elemzés szerinti kakukktojás azonban Magyarország. Korrupció szerinti rangsorunk sokkal jobb, mint a társadalom nyitottságát szemléltető pozíciónk.
Talán korrupció-érzékelésünk tompult el vészesen? Vagy csak arról van szó, amit egy Transparency International fogadáson megjelent sikeres osztrák üzletember mondott nekem? Vagyis: Magyarország a többi volt szocialista országhoz képest annyival van előrébb a korrupció kezelésében, hogy nálunk a korrupció kiszámíthatóbb, működése logikusabb. Mindig egyértelmű, kinek, hová, mennyit és hogyan kell adni ahhoz, hogy működjenek a dolgok – higgyem el neki, már ez is valami…
Írta: Harmati László
