A válsztások közeledtével több civil szervezet, így a TI is rámutatott az üzleti élet és a politika összefonódásából adódó veszélyekre, különös tekintettel a kampányfinanszírozásra. Elsőrendű fontosságú lenne, hogy a pártok hivatalosan is megfelelő nagyságú (a mainak a többszöröse) összegekkel rendelkezzenek politikai kampányuk finanszírozására, ne pedig rejtett módon tegyék ezt, hiszen a nem átlátható, nyilvánosan nem regisztrált forrásból szerzett hitelek finanszírozója inkább előbb, mint utóbb „benyújtja a számlát”, amely adott esetben sokszorosa lehet az eredeti támogatásnak.

Mindezt csak azért jegyzem meg, mert az Egyesült Államokban, ahol jelenleg tartózkodom, sajnos ez ügyben rossz irányt vettek a dolgok:

Mindez ideáig az volt a szabály, hogy cégek, egyéb korporatív szervezetek nem finanszírozhatnak politikai kampányhirdetéseket a sajtóban. Most viszont a szólásszabadság (First Amendment-ben megfogalmazott) alapvető jogára hivatkozva az itteni alkotmánybíróság, a Supreme Court, egy beadvány alapján úgy döntött, hogy szabad utat enged ennek a törekvésnek. A bíróság azonosnak ítélte az egyének és a szervezetek jogát arra, hogy nyilvánosan hangot adjanak véleményüknek a különböző médiumokban. Semmi kétségünk nem lehet afelől, hogy kik engedhetik meg maguknak, hogy az ABC vagy az NBC csatorna sok ezer dollárba kerülő perceit reklámcélra megvásárolják….

Obama elnök és a parlamenti képviselők egy jelentős része most olyan jogszabály megalkotásán dolgozik, amely korlátot szabna az üzleti lobbi érdekek eme térnyerésének.

Csak remélni lehet, hogy a mi kontinensünkön, és főleg hazánkban, az üzleti érdek ennyire pőre megjelenésére a politikai életben nem kerül sor. A demokratikus jogrendszer őrzése, mint állampolgárok a mi feladatunk!