Az utóbbi néhány hónapban hihetetlen mennyiségű olyan ügyben indult nyomozás, ahol felmerül valamilyen korrupciós bűncselekmény gyanúja. Bizonyos esetekben oknyomozó újságírók hívják fel az ilyen esetekre a hatóságok figyelmét (pl. Eclipse-ügy, Hunvald-ügy), más ügyekben valamilyen furcsa véletlen folytán pont a választások előtt néhány héttel derül ki, hogy nyomozások folynak. Az oknyomozók munkáját az állami szerveknél és a gazdasági életben meginduló átrendeződés idején beszédesebbé váló források segítik, a nyomozóhatóságok látványos akcióit (pl. a ZMNE rektorának őrizetbe vételét) pedig nem tudjuk minek köszönhetjük, illetve miért pont most értek be ezek az ügyek.

Ilyen forró légkörben fogadta el az Országgyűlés a Kormány által beterjesztett korrupcióellenes-csomag részeként a 105/2009. (XII. 21.) OGY határozatot a közszféra alapvető etikai követelményeiről. Az országgyűlési határozat nem jogszabály, nincsen semmiféle jogi kötőereje, de mégis egy irányt kijelöl, sőt ez a példány még feladatokat is szab. A feladatokra szerencsére még egy határidőt is találunk benne: „az Országgyűlés felkéri az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnökét, az Állami Számvevőszék elnökét, a legfőbb ügyészt, a Kormányt és a Magyar Nemzeti Bank elnökét, hogy az e határozatban foglalt alapelvek figyelembevételével 2010. február 28-ig alakítsák ki vagy módosítsák az általuk irányított, igazgatott vagy alárendelt szervezetek etikai normáknak megfelelő működéshez szükséges etikai kódexeket”.

A bíróságok ezt megtették még 2005-ben, és két évet adtak maguknak, hogy felülvizsgálják a kódexüket, de arról nem informál a www.birosag.hu, hogy ez újfent megtörtént volna.  Az ÁSZ honlapján roppant izgalmas nemzetközi szakmai anyagok vannak az etikai kódexekről részben saját munkájuk , részben a közszféra ellenőrei számára, de az nem derül ki az oldalukról, hogy saját munkatársaikra nézve pontosan mit tekintenek kötelezőnek, és arra nem is érdemes most több szót vesztegetni, hogy az ÁSZ-nak jelenleg nincsen elnöke, aki a felkérésnek eleget tudna tenni.

A Legfőbb Ügyészség honlapján semmi jel nem utal arra, hogy lenne az ügyészeknek etikai kódexük, holott talán náluk sem lenne haszontalan ilyet elfogadni vagy legalább közzétenni. A Magyar Nemzeti Bank pedig még 2006-ban fogadott el etikai kódexet, de a módosítókról az www.mnb.hu nem ad hírt.  A Kormány pedig körülbelül egy évtizede próbálkozik egy etikai kódex bevezetésével az államigazgatásban és február 28-ig szemmel láthatóan semmivel nem jutott előbbre ezen a téren.

De most térjünk vissza kicsit a csatajelenethez. A sajtóban komolyabb csörtéknek, támadásoknak és viszonttámadásoknak lehetünk tanúi és bizony-bizony egyesek elhullanak e harcokban. Korrupciós ügyekben ez itthon sajnos nagyon ritkán látszik, de ha mégis, akkor annál népszerűbbek azok a jelenetek, amikor egyesek odavesznek a nemes küzdelemben. És ezen a ponton válik érdekessé, hogy mit kíván az etikai kódex, a tiszti becsület.

A sajtó december elején széltében-hosszában tárgyalta, hogy lemondott a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. vezérigazgató-helyettese, miután a hosszú harcok folyamán, hivatallal való visszaélés miatt egy év hat hónap – három év próbaidőre felfüggesztett – börtönbüntetésre ítélte első fokon, nem jogerősen a Heves Megyei Bíróság.  Más esetben, amivel az újságok alig foglalkoztak, viszont fel sem merült, hogy talán nem kellene a szintén állami tulajdonú Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó élén maradnia annak a vezérigazgatónak, akit a Kulcsár-ügy mentén jogerősen adócsalásért a Fővárosi Bíróság elítélt.

A csatazaj erősödik, a közönség néha morajlással, néha elhűlve szemléli a véres jeleneteket. Úgy tűnik, még nem teríti be annyi politikai hulla a színpadot, hogy végre valamilyen átgondolt formában – legyen az például egy etikai kódex – kezdjék el lehúzni őket a színről, ha egyszer már valamiért odakeveredtek.