4 hónapja tartózkodom az USA-ban és figyelem az itteni belpolitikai eseményeket. A gazdasági és pénzügyi válság kapcsán nagy vita folyik arról, hogyan lehetne megelőzni a jövőben egy hasonló kialakulását. Obama elnök a bankok szigorúbb ellenőrzésében és „megregulázásában” látja a megoldást. Egyik eszköz a SEC (Securities and Exchange Commission) magyar megfelelője a PSZÁF megerősítése és feladatkörének bővítése.
Ennek kapcsán derült ki, hogy a SEC sem végezte kellő körültekintéssel a munkáját, mert ugyan elvben létezik itt is a „whistleblower”, más néven közérdekű bejelentők intézménye, de nem működik megfelelően, noha ezt először az USA-ban vezették be. Példa erre, hogy már évekkel ezelőtt információt kapott a SEC arról, hogy a ma már életfogytiglani börtönbüntetését töltő Mardoff, aki befektetési bankárként a megbízói dollár millióit elcsalta, piramisjátékot űz. A bejelentő információit nem vették komolyan, nem is jártak utána annak, hogy azok valósak vagy sem. Mardoff rendelkezett azzal a presztízzsel és kapcsolati körrel, amely a vizsgálódók szemében megkérdőjelezhetetlenné tette az ő hitelességét. Ha komolyan veszik a bejelentőt, sok jóhiszemű befektető megőrizhette volna vagyonát. Ezen tapasztalatok alapján is tovább kívánják erősíteni a SEC jogosítványait és a bejelentéseket is sokkal komolyabban veszik majd a jövőben.

Ebben az országban senki sem kérdőjelezi meg a közérdekű bejelentő intézményét és senki sem gondolja, hogy „besúgásról” mások rossz hírbe hozásáról lenne szó. Az az általános vélekedés, hogy a „köz” érdeke mindenek előtt való, és akár egyéni „áldozat” vagy kellemetlenség árán is érdemes a „köz” ellen vétő alkalmazottat, munkatársat leleplezni. Alapvetően nem valamiféle pénzjutalom, a motiváló erő, az anyagi juttatás, ha van (bár távolról sem minden esetben), a bejelentőt ért esetleges hátrányok kompenzálására szolgál.