Az utat San Franciscoban zártuk, ahol újra összegyűlt az egész csapat. Jártunk Sacramentoban, onnan irányítja Arnold Schwarzenegger Kalifornia államot, sajnos épp Németországban volt akkoriban. Az utolsó napon megérkeztek a programszervezők Washingtonból, és kikérdeztek minket a tapasztalatainkról. A beszélgetés legérdekesebb része számomra az volt, hogy kit mi lepett meg az út során.

Engem, és sokan másokat is a társadalmi részvétel magas szintje. Az iskolástól a nyugdíjasig rengeteg ember önkénteskedik, aktívan vesz részt abban hogy jobbá, élhetőbbé tegye a környezetét. Nem a pénz az elsődleges szempont, hanem az, hogy tudják: rajtunk, állampolgárokon is múlik, milyen államban élünk.

Másokat az lepett meg, hogy minden olyan nagy. Általános csodálkozást keltett a mínusz fokokban is rengeteg jéggel szervírozott és állandóan utántöltött víz, ehhez nehezen tudtunk hozzászokni. Volt, akit a média hatalma lepett meg, az ő országában elképzelhetetlen lett volna, hogy egy frissen beiktatott elnököt az elejétől kezdve folyamatosan kritizáljon a média.

A meglepetéseken túl, a legnagyobb élmény mindannyiunk számára az volt, hogy így tizennyolcan remekül kijöttünk egymással. Mindezek után itthon kicsit nehezen megy a beilleszkedés a mindennapokba, de mivel a TI-ban mindig történik valami, unatkozni legalább nem unatkozom.