Mottó: „Rendőr tanítja a negatív számokra a fiát: - „No, figyelj! Ha ketten utaznak a buszon és hárman leszállnak, akkor már csak egynek kell ahhoz felszállni, hogy ne legyen senki a buszon”

A Korrupció (K) = monopólium (Mo) + megkülönböztetés (Me) –  számonkérhetőség (Sz)

Vagyis minél koncentráltabb egy termék vagy szolgáltatás kínálata, minél nagyobb a kínálatot kontrollálók, szabályozók diszkrecionális ereje és minél kisebb a számonkérhetőség lehetősége az adott környezetben, annál nagyobb a korrupció valahol. Már a képletből is látszik, hogy a korrupció valószínűsége a kormányzatban, vagy a kormányzat által kontrollált szervezeteknél jóval nagyobb, mint a versenypiacon. Ezen – írja Robert E. Klitgaard a képlet alkotója, a Controlling Corruption című munkájában – többek között az segíthet, hogy ahol lehet, rendes piaci benchmarkok mérik a kormányzati keretek közötti munkát, a nem alakulnak ki kedvenc beszállítói körök (Me csökken) illetve folyamatosan ellenőrizhető és számon kérhető minden, ami a kormányzatban működik (Sz nő).

Itt van például a BKV-ügy. Monopol szolgáltató, egyáltalán nem természetes monopólium, mert a városi tömegközlekedésnek olyan hatékony piaci modelljei működnek, hogy egy külön blogot is megérne, vagyis a működése simán összehasonlító az iparágon belüli hatékony vállalatokkal. Jelenleg a kontrolálló szervezetek bármit és bármikor eldönthetnek a céggel kapcsolatban, szabályokon túl is, az inkriminált szerződések pimaszsága azt engedi sugallni, hogy évekig még veszélyérzete sem volt az irányítóknak, a számonkérhetőséget minimálisnak értékelték, 2-3 évente az állami szanálás menti meg a céget következmények nélkül.

Nézzük a modellben mely tényezőket lehet változtatni a közjó érdekében. A példák azt mutatják, hogy a képlet első eleme (Mo) korlátozottan csökkenthető az állami szféra esetén, a természetes monopóliumok miatt. A szervezetek működésének szabályszerűségét, konzekvens működését, összehasonlíthatóságát (ld. Me) lehet lényegesen növelni, akár egyszerű eszközökkel is. Például érdemes lenne valamennyi állami-önkormányzati hivatal esetében nyilvánosságra hozni, hogy egy hiánypótlás nélküli (vagy egy hiánypótolt) beadványra adott szakhatósági engedély kibocsátása milyen terminuson belül történik és a vezetőket és a dolgozókat eszerint javadalmazni. Ugyanis – az irodalom és tapasztalataink szerint egyaránt – az ügyintézési idők nyúlása a kereslet és a kapacitások változatlansága mellett a kenőpénzre való ösztönzés egyértelmű jele.

Hogyan jön ide a mottó? Hát úgy, hogy sajnos az utolsó tényező (Sz), a számonkérhetőség mérhető - jogszabályokkal történő - növelése is megoldás, de egy szinten túl ez a rendszer hatékonysága ellen hathat paradox módon. Például a hazai, igen robosztus, közbeszerzésről szóló törvény jó példa arra, hogy egy kikerülése elleni rendelkezésekkel felduzzasztott jogszabály hogyan válik nehézkessé, és hogyan termeli ki magasabb szinten azt, ami ellen szabályozott.

A civil kontroll tűnik az egyetlen olyan erőnek, melynek nincsenek káros externáliái. Hajrá TI!

Írta: Harmati László