Mottó: „Te hallottad, hogy Magyarország előrébb került egy hellyel a korrupciós listán.”
” Hát igen, nem volt olcsó, de megérte …”
(Részlet a 2010. áprilisi Rádiókabaréból)
Moisés Naím a venezuelai születésű, vezető amerikai lapokban közölt írásairól ismert publicista, a nemzetközi gazdaság és politika szakértője a ’90-es évek elején alkotta meg a “corruption eruption” kifejezést. A neves szerző úgy látta, hogy az embereknek, politikacsinálóknak és az üzleti szférának kezd elege lenni a korrupció növekedéséből. A demokratikus világrend terjedése, a transzparencia növekedése az állami szférában azt eredményezheti, hogy a korrupció-elleni harc az üzleti életben sem pusztán etikai szólam lesz, hanem nagyon fontos üzleti érdek is. A közvéleméyn nyomására a politika felismeri a korrupció elleni lépések fontosságát és nemzetközi együttműködéseket hoz létre. Csakhogy Naím tanulmánya 15 éve született. Kialudt volna a vulán?
2001-ben az USA-ban az Igazságügy Minisztérium nyolc korrupciós esetben járt el, tavaly ez 150-re nőtt. Az OECD antikorrupciós egyezményét aláíró 38 országban az egyezmény tartalmának végrehajtását a TI 2009 évi jelentése a csatlakozó országok több mint felében (köztünk hazánkban is) korlátozottnak/elégtelennek értékelte. (Az „aktív végrehajtás” minősítést megkapó 4 ország között Németország és az USA szerepe kiemelt és látható is, pl. az aktív nemzetközi együttműködést igénylő Daimler vesztegetési botrányban).
A Siemens vagy a Daimler botrányai és a következmények olyan hangzatos üzleti szólamokat is megdöntöttek, hogy „ a kenőpénz hatékonyan segít átjutni a bürokrácián, vagy felgyorsítja a piacra-jutást bizonyos országokban”. Az (anti- )korrupciós vulkán egyáltalán nem aludt ki. Az Economist a cégek növekvő tudatosságáról ír, s arról, hogy számos cég nyíltan deklarálja (pl. Google), hogy nem vesz részt semmilyen vesztegetésben semmilyen érdekből, sőt az IKEA egyenesen megfenyegette az orosz döntéshozókat, hogy amennyiben továbbra is felkínálják nekik azt, hogy a dolgok előmozdítása érdekében „adakozzanak”, ők továbbra sem teszik meg, sőt ki fognak vonulni az országból.
Az (anti-)korrupciós vulkán ereje talán a fentiekből is nyilvánvaló. Moisés Naím 1995-ös tanulmányában azt írta: … (a korrupció elleni lépések) „.. addig nem történnek meg, míg a politikusok nem kapnak egyértelmű jelzést a szavazóktól. A megoldás így nagyban függ a közvélemény erejétől és a médiától. A korrupció virágzik a közösségi apátia idején. (…) a közvélemény szükséges nyomásával és ösztönzésével a korrupció észlelésének világszerte tapasztalható kitörése lehet az a katarzis, melyre a politikának szüksége lehet.”
Írta: Harmati László
