Tegnap igen röviden és tömören öt pontba szedve hívtuk fel az új kormány és a parlamenti többség figyelmét arra, hogy mit tehetne a korrupció ellen. Az öt pontban nincsen semmi új, részletesen leírtuk, itt és itt évekkel ezelőtt. Több mint száz oldalon az Antikorrupciós Koordinációs Testület korrupcióellenes stratégiát készített és néhány hónapja a Bölcsek Tanácsa is számos javaslattal állt elő a GRECO pedig hamarosan már a harmadik körben teszi meg ajánlásait.

Javaslatokban, stratégiákban eddig sem volt hiány, mégis a korrupcióellenes stratégiát sosem fogadták el formálisan, sem kormány, sem országgyűlési szinten és így arról sem beszélhetünk, hogy a benne foglaltakat bárki tervszerűen végrehajtaná. Másképp pedig nem megy, ad hoc korrupció ellenes intézkedések, ötletszerűen felállított új intézmények semmit sem érnek. Egy stratégia elfogadása nem puszta formalitás, mivel az határozza meg az állami szervek tevékenységének irányát, elméleti keretei és megvalósítás anyagi korlátait. A Társadalmi Bűnmegelőzés Nemzeti Stratégiáját például 2003-ban országgyűlési határozatként hirdették meg, jelezve, hogy nem csak a kormányzatnak, hanem mindenkinek szerepet szánnak a megvalósításában és ennek megfelelően rendeltek hozzá pénzt, paripát, fegyvert, éves cselekvési programokat, felelősöket, határidőket.

A TI által meghirdetett öt terület (melyek egyenként azért több részletintézkedést tartalmaznak) csak a szükséges, de nem elégséges minimumot jelentik a korrupcióellenes fellépésben. Valamennyi parlamenti párt választási kampányában kiemelt helyen szerepelt a korrupcióellenes harc, a győztes politikai erők elszántságához nem férhet kétség, ötleteket van honnan meríteni, a korrupcióellenes intézkedések végrehajtásához minden feltétel adott, ezen a területen mind a parlamenti többség, mind a szavazók többségének egyértelmű támogatását élvezi majd az új kormány. Kíváncsian várjuk, hogy milyen súllyal fog mindez megjelenni a kormány programjában és első intézkedései között.